2016. november 23., szerda

Svédország dióhéjban

Ha azt mondod otthon, hogy Svédország mindenki egyből az IKEA-ra gondol, meg a focira és Ibrahimovicra. Valamint Stockholm, Eurovíziós Dalfesztivál, Abba. Habár nincs messze kicsi hazánktól a hosszú lábú, szőke modellek országa, mégis elég keveset tudunk ezekről a modern vikingekről. Töri órán néha megemlítésre kerültek (már amennyire emlékszem, nem a töri volt a kedvencem.. ) de máskor nagyon nem volt róluk szó. Egyszer-egyszer a híradóban is feltűntek, nyilván a migráns válság idején különösen, illetve ha fociról van szó, de egyébként nem nagyon. A köznapi ember számára Svédország kicsit mesebelinek érződhet valahol ott a távolban.
Amióta itt vagyok ( 4 kerek hónapja most már ) rengeteg dolgot tapasztaltam, láttam, tanultam. Hihetetlen szuper nép ez a svéd. Sok fura dolog van , de melyik nemzetnek nincsenek rigolyái és őrületes szokásai. Ezekben a "Svédország dióhéjban" bejegyzésekben igyekszem majd összeszedni csapongó gondolataim, mit is érdemes tudni ha valaki szeretne beolvadni, vagy csak néhány szokást átvenni és a hétköznapokba beépíteni.

# Fika

A fika, magyaroknak elég bután és viccesen hangozhat, de nem a malacságra, a kis zöld orrnyálkára gondolok most. A fika leginkább egy otthoni kávészünetre hasonlít. Itt azonban a svédek ezt mesteri szintre fejlesztették, a fikát piedesztálra emelték. A nap legfontosabb pontja, történhet időponttól függetlenül, kávézóban, munkahelyen vagy akár otthon, egyedül és barátokkal is. A kávé elengedhetetlen (az összes svéd kávézik), sajtos szendvics és kanelbulle (fahéjas csiga) is van néha. Nem sima kávészünet azonban, inkább olyan társadalmi esemény. Szent és a nap egyik, ha nem a legfontosabb része.


#Köttbullar

Azaz húsgolyó. Szerintem ez az egyik legismertebb svéd kaja, tele van plakátolva a főváros az isteni ikeás svéd húsgolyóval és áfonyamártással. Ami elsőre fura kombó és én is eléggé szkeptikus voltam vele, de aztán kipróbáltam itt, a húsgolyó hazájában és el kell ismernem, tényleg jobb a szósszal. Pedig alapvetően nem szeretem ha a sós kajám az édessel keveredik. Hiába mondják, hogy "egy helyre megy", valahogy sose tudtak meggyőzni. Borsóval és krumplival tálalják legtöbbször, az áfonyamártással pedig jól nyakon öntik. Csak ajánlani tudom, szerencsére tele az internet receptekkel, úgyhogy aki esetleg kedvet érez, hogy otthon is kipróbálja, irány a konyha vgy az Ikea :)

2016. október 16., vasárnap

Lengyel előtti lazulás

A szerdai hosszú bejegyzés után tartottunk egy workshopot a kávézóban, merthogy a diáktanács megálmodta a hónap ötletét, azaz tartsunk Halloween bulit. Ezzel nem is lenne semmi gond, csakhogy senki nem szeretne felelősséget vállalni semmiért, az elnök is csak a többiekre mutogat. Szóval így indultunk neki, hogy az ötlet megvan, de azon kívül semmi. És bármennyire erősködik is Kay, hogy ez nem a mi dolgunk, nem a mi projektünk, azért csak böki a csőröm ha valami jó dologból semmi nem lesz a végén. Úgyhogy este workshopot tartottunk, csináltunk rengeteg különböző díszt és dekoráló elemet, mire az egyik lány kinyögte, hogy ne ma díszítsünk, hanem 2 hét múlva csak, a buli előtt, mert szerinte az mennyivel különlegesebbé tenné az egész hangulatot. Ezért aztán szépen bedobozoltunk mindent, majd bepakoltuk az egyik sarokba a következő 2 hétre.
Ha csütörtök, akkor filmes este! A héten dupláztunk is, kedden a Gone Girl, csütörtökön a Csillagpor került vetítésre. Sokan nem látták még a Csillagport, de mindenki nagyon élvezte, lehetett hallani a nevetést a hátsó sorokból. 
A hétvége készüléssel telt, mert a jövő héten irány Lengyelország, illetve pontosabban Varsó! Kis létszámú taktikai csapattal megyünk, 8 diák, 2 tanár, 5 nap, 4 éjszaka. Az időjárás nem lesz túlzottan kedvező az előrejelzés szerint, de azért reménykedem benne, hogy nem fog szakadni az eső végig. Van még pár nap addig szerencsére, lehet tervezni és pakolni. Bementünk Jönköpingbe is szombaton, de nem nagyon láttunk semmit, minden tele volt Halloween-es cuccokkal. Jelmezes buli lesz, valamit arra is ki kell még találni...

2016. október 12., szerda

Szerdai EVS szelfi

Egy tegnapi beszélgetés közben ráébresztett egy szívemnek kedves személy arra a tényre, hogy valószínűleg nem csak az a 7-8 ember olvassa ezt a blogot akikkel rendesen is tartom a kapcsolatot, hanem eltévedt internet vándorok is véletlenül idekeveredhetnek. Aki nem ismernek, nem tudnak rólam semmit, ahogyan én se tudok róluk semmit. Viszont nem én olvasom az ő bejegyzéseiket, hanem fordítva és ezért lehetséges, hogy nem ártana egy klasszikus "ki vagyok én" bejegyzés. Vagyis ez természetesen a kezdetek kezdetén lett volna okos dolog, de mivel akkor nem tettem, most igyekszem bepótolni. Nem hiszem, hogy bármikor is végeztem volna már ilyen önleíró tevékenységet, kicsit fura így belegondolva is. Főleg mivel önnön magam csak belülről látom, még a hangom sem hallom igazinak, úgy ahogy más fülében hallatszik.

Az alapvető dolgokkal kezdem talán, majdnem 23 éves egyetemista lány vagyok, aki éppen ... Ez pont olyan mint az albérlet kereső szövegek első mondata, valami más kellene. Szóval adott egy lány, aki kétszakos tanárin van/volt (angol-német, jelenleg passzív féléven) és besokallt, vagy csak alacsony az ingerküszöbe. Mivel mindenki arról regél, mennyire jó ha sokat utazol és külföldön tanulsz, nekem is megvannak az álmok, tervek, célok, miért is ne akarjak világot látni? Nem sok mindenkinek jön össze talán, éltem Dániában és Németországban,illetve nyaralni is mentünk a családdal sokfelé, viszont az egyetem alatt annyi a szabadidő, hogy megszámolni se tudnám. De aki esetleg az egyetemi szabadidővel nincs tisztában, zárójelben megjegyzem, a nullával határos. Nyilván arra szakít időt az ember amire akar, de ha jól is szeretne teljesíteni, majdnem mindenhova bejárni és eleget is aludna a szóban forgó illető, akkor nem sok idő marad fölösben. Adott tehát ez a helyzet, gondoltam hozzuk ki belőle a maximumot és gyerünk fél évre külföldre. Vagy egy évre, ha olyan lehetőség adódik.

Először egy indonéz év lehetősége volt tervben, de aztán az információ hiányára hivatkozva mégse pályáztam. Bármennyire jó lett volna, azért csak a világ másik vége és ezzel így a félsz is bennem volt kissé. Végig gondoltam és úgy döntöttem inkább az Erasmus félév felé húz az agyam, próbáljuk ki azt. Mégiscsak a kontinensen, Európában maradnék és persze nem utolsó sorban a tanulmányaimat sem kellene szüneteltetni, mivel egy külföldi egyetemre "nyernék" helyet az adott félévre fél évre.
Ki is néztem szépen milyen helyek vannak, mert ugye szakonként változik a lista, Izland és Norvégia persze rögtön meg is tetszett. Megnéztem a tanszéki honlapokat, hova is lehet pontosan pályázni, megírtam a tervezetet és be is adtam az összes szükséges papírt. Aztán csak vártam és vártam, eltelt 1 hét, majd még egy és még mindig nem kaptam választ sikeres-e a programom. Persze mikor rákérdeztem, mindenki mosta kezeit, ők kiküldték az emailt, amiben az állt, hogy a tanszék/Erasmus bizottság nem találta megfelelőnek a tanulmányi hátterem, ezért nem tudják támogatni a pályázatom.
Amit viszont több okból sem értek, mert abban a hitben voltam az egyetemeknek érdeke, hogy minél több diákjuk menjen külföldre tanulni, illetve az anyagi keretet ha nem használják fel, akkor vissza kell utalni. Mondhatnánk, hogy valaki vezetőség közeli személynek, fontos egyénnek tartották fent azt az egy izlandi helyet, de körülbelül még két pályázat érkezhetett az enyém mellett a szűkös határidők miatt. Szóval az Erasmus kilőve, lányos pityergés aztán fel a fejjel, jövőre újra pályázok.

Persze soha semmi nem a tervek szerint alakul, mert május közepén szembejött velem egy svédországi pályázat lehetősége, Elolvastam a rövid leírást, Evs vagy mi a csuda egy svéd népfőiskolában, 1 év és rengeteg lehetőség. Nyilván miután megfogott a dolog, utánaolvastam azért rendesen is és eldöntöttem, hogy én ezt akarom, bepályázok. Megírtam a motivációs levelet, tényleg igyekeztem nem klisé dolgokat írni, egyéni lenni és kitűnni a tömegből. A kreatív önéletrajz már keményebb dió volt, mivel a google nem nagyon adott semmi támpontot és a leírás is amit kaptam néhol homályosan írt csak róla. Nagyon akartam, az utolsó kis helyet is telepainteztem és végül megszületett a belsőm halvány lenyomata papírformában. Miután elküldtem eléggé izgultam, mit gondolnak majd a pályázatomról, mert sok olyan dolog volt benne ami vagy kizáró vagy nagyon előnyös. Aztán persze jött a válasz, hogy engem választottak!

Így kezdtem tehát a kalandot, azóta itt vagyok, erre az évre svédnek álcázom magam egy kicsit. Igyekszem minél többet barátkozni és a nyelvet megtanulni. Két hónap telt el, rengeteg dolog történt már így is, alig várom mi jön még!

2016. szeptember 30., péntek

Västeråsi villámlátogatás

Västerås egyik gimnáziumában "International week"-et szerveztek, ami lényegében a különböző kultúrák megismerésére helyezte a hangsúlyt. A brilliáns szervezők még egy csavart is tettek a dologba, igazi külföldieket is hívtak, hogy még izgalmasabb legyen a buli. Ezek az igazi külföldiek voltunk mi, az önkéntesek. A fogadó szervezetem, a svéd PeaceWorks nem csak EVS-sel foglalkozik, hanem nemzetközibb önkénteseket is foglalkoztat, ezért Európán kívüli fiatalok is jöttek. Honduras, Costa Rica, Nepál, Oroszország, Németország, Csehország, Románia és kis hazánk delegáltjai tették tiszteletüket a hét zárásán. Kisebb csapatokban kellett a diákokkal beszélgetnünk, rengeteg kérdésük volt és nagyon érdeklődtek minden iránt. A leginkább persze azt kérdezgették, hogy érezzük magunkat az országukban, mi az ami fura volt amikor idekerültünk, mi az ami nagyon tetszik. Nagyon jó hangulatban telt a délután, majd miután minden kérdést megválaszoltunk, városnéző sétára indultunk. Habár Västerås az ötödik legnagyobb város Svédországban, még így sem túl nagy. A "belváros" körülbelül akkora mint Vásárhelyen és csak azért nagyobb Jönköpingnél mert van egy "felhőkarcoló", ami lényegében olyan mint a szegedi. De azért nagyon büszkék rá és verik a mellkasukat amikor szóba kerül. Innen indult viszont a H&M, illetve más svéd boltláncok is.
Este pizzát ettünk, különböző kvízeket játszottunk, rengeteget nevettünk. A svédes kvízt magasan én nyertem, büszke is voltam magamra!
Az éjszakát az egyik lánynál, Ronjánál töltöttük, és habár nagyon elfáradtunk még vagy 2 órát beszélgettünk miután "hazakeveredtünk".
Pénteken ugyanez volt majdnem a program, kis csapatokban beszélgettünk. Illetve német órára is bementem Kayjal, kicsit németül is beszéltem végre valakivel aki nem anyanyelvi beszélő. Ahhoz képest mondjuk, hogy a svéd német oktatás 4 szintjéből a harmadikon voltak, eléggé akadozott a beszéd és a kiejtés nagyon fura volt. Viszont tényleg próbáltak németül beszélni, igyekeztek kérdezni is és lelkesnek tűntek.
Ebéd után sajnos csak egy rövid sétára volt már idő, utána 3 óra körül indult is mindenki haza. Illetve voltak akik maradtak Stockholmban a hétvégén, például Kay is, de én most inkább pihenős hétvégét szerettem volna. A hazaút közel sem nevezhető álomútnak sajnos. Mivel tegnap és ma is Justin Bieber koncert volt a fővárosban, az összes tipikus szőke, modell tinilány most indult haza. Rengeteg papírszatyor, bőrönd, stb és persze hatalmas lárma. Amekkora szerencsém van, pont a legbeszédesebb ült mögém és végig dumálta az utat, illetve közben nem bírt rendesen ülni, felrakta a lábát az előtte lévő ülés résébe passzírozva. Ami így végül azt eredményezte, hogy az utazás 4 órájában a derekamban/fenekemben éreztem a lábát. Bár meg kell hagyni, olyan 1 óra bökdösés után remekül bezsibbadtam, szóval aztán nem nagyon éreztem. Végül este 11-re értem haza, fáradtan, zsibbadtan és kicsit összefagyva.

2016. szeptember 28., szerda

Hétvégi-hételeji hullámzás

A hétvége szokásosan pihenéssel telt, bár amióta megvan a bicajunk azóta mindig elmegyek bicajozni is a faluban. Általában egy nagyobb kört megyek a tó körül. Van szuper bicajút és sok helyen az erdőben megy az út. Kezd egyre hidegebb lenni, szeles az idő, de legalább kicsit napos.
Amíg még ilyen szép az idő és napsütéses, igyekszünk mindig kiülni, kicsit melegedni. Volt hogy kint is ebédeltünk, aztán szépen mindenki kijött, mert rájöttek, nem hülyeség amit csinálunk :)

Megterveztük a második PBG-t is Kayjal, elég pozitívan állok a dolgok elé, remélem jó lesz és sokan jönnek majd :) Külön szövegeket írtunk, képeket kerestünk, közben a röhögéstől fetrengtünk.

Bicajozás közben megtaláltam a cicám is, nagyon puha, nagyon édi. Viszont tuti van gazdája, itt nem módi a kóbor állat az utcán, mindnek van otthona, senki nem rakja ki az állatát.

Szomorúan tudtuk meg, hogy Angelina és Brad kapcsolatának vége. Annyira megérintett minket a dolog, hogy ennek "örömére" a filmes estén a Mr. és Mrs. Smith-t néztük. Kedden este volt most, mert csütörtökön már Västeråsban leszünk a nemzetközi héten.
Szerdán beszámoltunk az afrikai országunkból, az enyém ugye Szváziföld volt. A prezis előadással taroltam, sokan mondták, hogy az enyém volt a legjobb, pedig az enyém volt a legrövidebb a többiekéhez képest :) Bár lehet ezért!

Ma este pakolunk, holnap fél 5-kor van kelés, utána irány Västerås!

2016. szeptember 22., csütörtök

Bokmässan i Göteborg

Csütörtökön korán reggeliztünk, hogy aztán hajnali 8-kor már mindenki a buszon ülhessen, amivel Göteborg (svéd kiejtéssel: Jöteborj) felé vettük az irányt. Ugyanis "könyvhét" van arra és a suli szervezett egy kirándulást. Teljesen abban a hitben voltam, hogy ez majd egy ilyen kisebb valami lesz, és kb csak mi megyünk a suliból meg esetleg néhány érdeklődő aki véletlen betévedt. Aztán már a buszon ülve valaki megemlítette, hogy ez kb a legnagyobb ilyen típusú rendezvény Svédországban. Amikor odaértünk rájöttem, ennél nagyobbat nem is tévedhettem volna :D





Maga a bokmässan egy hatalmas arénaszerű épületben volt, ami úgy a TIK területének a háromszorosa. Hatalmas tömeg, bárhova néztünk könyvek, padlótól plafonig. Előadások, viták, bemutatók, dedikálások (!). Csak az, hogy körbeporoszkáltunk és rápillantottunk minden standra az volt 2 óra. Aztán persze rendesen is megnéztünk néhány helyet, volt külön manga stand és egy a fantasy könyveknek is. Na ott eléggé leragadtunk :)

A könyvek 85%-a természetesen svédül volt, viszont az "új-svédek"-re való tekintettel sok könyv volt arab nyelveken is, német könyvek is voltak. Két helyen találtunk csak angol könyveket is, ott bele-bele is olvastam egy-két könyvbe.
Miután megettük a kis szendvicsünket, rájöttünk, hogy emelet is van. Ami azt jelenti, hogy 2 óra további poroszkálás és könyvgusztálás. Az emelet nem volt akkora, mint a lenti rész és főleg különböző szervezetek kipakolásai voltak. Találkoztunk a finn EVS-es lánnyal is, kaptunk tőle kitűzőt meg egy csomó papírt, elmondta mit is csinál pontosan a szervezetük.
Délután 4-kor fáradtan de élményekkel tele indultunk haza. Mivel csütörtök van, filmeztünk is este, a Családi üzelmekre esett a választás, erre szavaztak a legtöbben :)


2016. szeptember 21., szerda

Keddi kekeckedés - Szerdai szorongás

Ha kedd, akkor PBG! Azaz kezdő német, amit Kayjal karöltve tartunk. Ma volt az első óra, nem jöttek olyan sokan mint reméltem, de így is voltunk elegen. Persze vegyes a szint, volt aki végig okoskodott a 60 perc alatt és nem hagyta a többieket szóhoz jutni se, de azért mindenki azt mondta, hogy nagyon élvezte és tetszett az óra.
Svéd korpán a főnevek egyes és többesszámával megy a küzdés még mindig, de most már kezdem azt érezni, hogy látom a szabályt. Nem egyszerű a svéd és Kay sokkal előrébb van, bármennyire tiltakozik is. Azért küzdök, jó lenne használható szintre felfejlődni.
Este random filmezés volt, mert a hétvégén a Szemfényvesztők első részét néztük meg, aztán megemlítettem, hogy van ám második rész is. Na ott mindenki teljesen bepörgött és végül abban maradtunk, hogy kedd este megnézzük. Hát annyian jöttek, hogy nagyon hely se maradt már a kávézóban :)

A héten rendhagyó módon diákest volt szerda fél 7-től bepakolva, ahol nekünk is segítenünk kellett. Igazából azt hittük, hogy lesz sok vicces feladat és móka, de végül ilyen Activity-szerűséget játszottunk csak, abból is a kicsit bénább fajtát. Illetve minden svédül ment, így nem nagyon tudtunk találgatni. Volt egy vicces teszt is, abban nagyon jók voltunk viszont, csak a svéd külügyminiszter nevét nem sikerült eltalálni. A nagy játék után senki nem bírt magával, kitaláltuk hogy nem alszunk és inkább kártyázunk egész este. Áthívtuk Ardiant, Williamet és Emeliet is, Cards Against Humanityztünk megint. Teljesen röhögőgörcs volt a vége persze. Utána mégis elfáradt mindenki és csak bezuhantunk az ágyba.
Szerdánként Pär óráján vagyunk, most az Afrika prezentáción dolgozik mindenki, jövő héten már adjuk is elő! Nagyjából kész az enyém, szerintem elég jó lett, Pär is bólogatott amikor megmutattam neki. Kicsit mérges volt ma, mert tegnap foglalta le a jegyeket és persze behalt a rendszer. Úgyhogy a tervezett fél óra helyett 3 órát szenvedett, de végül sikerült lefoglalni mindent. Hogy milyen jegyeket? Repjegyet Varsóba! Ugyanis október végén 4 napra a lengyel fővárosba megyünk!

2016. szeptember 19., hétfő

Hétfői hitetlenkedés

Végre megint munka, kicsit hasznosak is voltunk. A kávézóban nagyon jól mennek a dolgok, mesteri szintre fejlesztettük a szendvicskészítés művészetét. A Trade shop sajnos eléggé stagnál, nem nagyon vesz senki semmit, néha betévednek páran de aztán ki is mennek. Pedig kedvesen mosolygok mindig.
Mint ahogy korábban írtam, az összes művész órás csapat is stockholmi kitérőn volt a múlt héten. Kikérdeztük őket, persze sokkal több dolgot láttak mint mi. Voltak múzeumokban, szabad délutánjaik voltak és még a várost is meg tudták nézni napfényben! Mikor meséltük nekik, mi miket csináltunk először csak nevettek, aztán furán néztek, majd csak a fejüket csóválták.
Délután nekiláttam az Afrika prezentációmnak, mert jövő héten előadunk és még sehogy nem állok vele. Kitaláltam, hogy prezivel csinálom, mert sokkal menőbb lesz úgy és kicsit arathatom a babérokat :)
Lefoglaltam a jegyemet is este, persze teljesen új a Wizzair oldala és úgy behalt az egész hogy csak na. Én meg jól pánikba is estem, mert közben meg a pénzt levonta, de nem lépett tovább semerre. Szóval volt néhány idegbajos pillanatom este. De legalább a repjegy megvan, decemberben megyek haza!

2016. szeptember 17., szombat

Stockholm

Minden EVS program részét képzi az úgynevezett "on-arrival training", ami a kiérkezést követő 1 hónapban kerül megrendezésre általában. Most sem történt másként, mi is összecuccoltunk és elindultunk Stockholmba egy keddi hajnalon. A tréning lényege, hogy megismerjük a többi Svédországban tevékenykedő evsest, kicsi plusz infó a papírokról amiket meg kell csinálnunk, illetve a személyes fejlődésünk elősegítése. Kajsa már a hétvégén elküldte a programot és a jegyeket a vonatra/buszra, nekünk csak némi ruhát kellett bepakolni és már mentünk is. Stockholm kb 4 órára van tőlünk autóval, de ugye busszal és vonattal még lassabb minden, bármennyire klappol és gyors a svéd vasút. Dél körül értünk oda végül az iskolába (Bromma Folkhögskola), kaptunk ebédet, lecuccoltunk és már mentünk is csapatépítő játékokat játszani. Nyilván a klasszikus játékok mentek, beszélj valakivel 5 percet majd mutasd be a többieknek, névtanulás labdadobálással, stb. Ami tetszett, bekötött szemmel egy hosszú kötélből kellett négyszöget alkotnunk együtt. Persze össze-vissza kiabálta mindenki az ötleteit, vagy 20 percet botorkáltunk bekötött szemmel. De legalább vicces volt és a végén mindenki legnagyobb meglepetésére sikerült egy megközelítőleg szabályos négyzetet összehoznunk. A játékok után megbeszéltük a programtervezetet, szabályokat, fontos tudnivalókat, kicsit beszéltünk a félelmeinkről és elvárásainkról (Fears and expectations) aztán indultunk is a hotelbe ahol a héten lakni fogunk. 10 percre van a sulitól, szóval nagyon kényelmes. Beosztottak minket előre a szobákba, én az egyik német lányt Catharinát kaptam alvópajtinak. Mindenki ki volt fáradva az egész napos utazás, csapatépítés után, de azért fogtuk a csapatot és bemetróztunk a városba, hogy szétnézzünk, kicsit jobban megismerjük egymást. Persze jó sötét volt, szóval nem sok mindent láttunk.
Szerdán az igazgató Torbjörn volt a soros, fura történeteket mesélt amik sehogy nem kapcsolódtak a dologhoz, Svédország szerkezeti felépítéséről is beszélt, illetve megint felhozta a félelmeket és elvárásokat köbö háromszor. Este visszajött Charlie, akivel a csapatépítés ment kedden és vele beszéltünk konfliktuskezelésről. Nem hiszem mondjuk, hogy sok megoldandó konfliktussal találkoznánk amúgy amíg itt vagyunk, de ez is része a programnak, szóval ezt is kipipálhattuk. Estére Kay szervezett városnéző túrát, körbe sétáltunk a város főbb pontjain. Megnéztük a régi várost, a legszűkebb utcát, operaházat és a királyi parkot, magát a palotát ahol a király dolgozik és egy kicsit az őrségváltást is. Minden fantasztikusan szép volt, illetve mivel Stockholm kisebb nagyobb szigetekre épült, mindenhol ott a tenger illata, rengeteg hajóval szóval igazán különleges az egész hely varázsa. Sajnos sötét volt végig, szóval túl sok szép képet nem tudtam csinálni :/
Csütörtökön főleg rajzoltunk, élményeket és félelmeket, EVS életutat vagy ilyen fura idővonalat, agytérképet meg ilyesmiket. Terese volt a soros az okításban, bár azzal kezdte, hogy két órát aludt az utóbbi két napban, ami eléggé meg is látszott, kicsit olyan volt mintha betépett volna :) Viszont sok okosságot mondott, ez volt a kedvenc napom! Este pihit tartottam, kicsit lebetegedtem a héten, megfáradtam a nagy fejtágításban.
Pénteken még lezártuk a hetet, megint jött Torbjörn, ettünk és mentünk is. Még be kellett mennünk a PeaceWorkshöz is, beköszöntünk Kajsának, meghallgattunk egy előadást, utána pedig rohantunk a vasútállomásra nehogy lekéssük a hazafelé tartó vonatot. Nagyon szuperek a svéd vonatok amúgy, mindig van hely bőven, csendes, hűvös. Csak kétszer kellett átszállnunk, de szerencsére este 10re haza is értünk. Elénekeltük, hogy hallelujah, halle lu jah...stb és még a földre is majdnem leborultunk a talajt megpuszilva, annyira jó érzés volt a sűrű hét után visszakeveredni!

2016. szeptember 11., vasárnap

Hétvégi hejejuja

Mint ahogy eddig is, kiürült az iskola villámsebességgel ezen a pénteken is. Mivel nem nagyon volt ötlet a hétvégére, kitaláltuk, hogy titkos filmes estét szervezünk. Szépen csendesen körbesétáltunk és mindenkinek aki maradt körbesuttogtuk, hogy akkor 7 óra a kávézóban. Előtte még kipróbáltuk a suli kék kisbuszát, lementünk a boltba venni pár dolgot a filmezéshez. Kay hihetetlen szépen vezet, pedig mindenkit azzal riogatott, mennyire stresszes, mert csak február óta van jogsija. Ahhoz képest szépen lesiklottunk a boltba mindenféle probléma nélkül. Ezen felbuzdulva, ki is találtuk, hogy akkor szombaton családi napot tartunk és bemegyünk Jönköpingbe.
Szombaton összeszedtük a népet, 11 körül neki is indultunk nyolcan Jönköping felé. Furák ezek a svéd utak kicsit nekem, de azt meg kell hagyni, hogy a táj valami fantasztikus! Az autópálya 2 sáv, kerítéssel elválasztva, időnként trafipaxok is vannak, de ezek állandó helyen vannak, még tábla is jelzi a helyüket. Nincs kátyú, rendben vannak tartva az utak rendesen. Nem úgy mint a Tótkomlós-Vásárhely vonal, ahol több a kátyú mint az út.
Mivel a többségnek kellett valami az IKEA-ból, ezért arra vettük utunkat. Mondtuk azt is, hogy később majd bemegyünk a központba is, de persze annyira lepusztult mindenki a poroszkálás után, hogy nem lett belőle semmi. Majd egy másik hétvégén megnézzük. Rengeteget nevettünk, kipróbáltunk egy csomó ágyat és kanapét is, vagyis igazából amit lehetett azt mindet.

Vasárnap általában az alvós nap, most sem volt ez másként. Mindenki ilyenkor piheni ki a heti fáradalmakat, úgyhogy délelőtt a ház atom csendes, mindenki szunyál. Délután megbeszéltük a jövő
heti izgalmakat, kiürül a ház ugyanis. Illetve majdnem, mert Szymon és Natalie maradnak csak. Az összes művész órás csapat Stockholm felé veszi az irányt, ahogy mi is Kayjal. Megnéztük ma a programot, nem fűzök hozzá nagy reményeket, eléggé be leszünk táblázva sajnos :(  Remélem azért valamit a városból is látunk majd, csak a fővárosról van szó. Kay nagyon be van sózva, mivel ő már többször is volt, azt mondta személyes minitúrát csinál majd nekem :)

2016. szeptember 8., csütörtök

Csütörtöki csapatépítés

Ma tartottuk a második filmes esténket, ezen a héten a félelem volt előtérben, mert Horror estet tartottunk. Elég sokan eljöttek, ahhoz képest hogy a héten rengetegen jöttek oda hozzánk, hogy "jajj de utálják" a horrort. Ilyenkor kedvesen közöltük velük, hogy mi is, de ilyet is kell tartani. Még szavazást is indítottunk facebookon, végül a Démonok közt nyert, így azt néztük.
Kaptunk egy bicajt is ma, Ulrika a koleszfelelős sikeresen elintézte nekünk. Meg is beszéltük Kayjal, most már hozzá megyünk az összes bajunkkal, mert akkor másnapra tuti el lesz intézve. Nagyon szupi a bicaj, kosara is van meg minden ami kell. Hétvégén ki szeretném próbálni, megyek majd egy kört vele a környéken.
A kávézó elég nyugis, már teljesen beleszoktunk a körforgásba. Jövő héten Stockholm, remélem a Personal assistance csapat megoldja nélkülünk a munkát. Kicsit fura, mert nem csak mi megyünk a jövő héten, hanem a Textiles lányok is. Ki is derült, hogy minden csapat megy kirándulni, csak más időpontokban. Pär osztálya Varsóba megy elvileg, lehet mi is mehetünk velük, mert félig mi is odatartozunk. Két hét múlva elő is adunk! Választottunk egy-egy afrikai országot és az enyém Szwáziföld. Lehet 5 oldalas beadandót írni, vagy egy rövid prezit előadni. Bár szerintem elég egyértelműen mindenki az előadást fogja választani :)

Ma gulyást főztek a konyhán ebédre, kicsit szkeptikus voltam, mert a dániai félév során főztek már nekünk egyszer gulyást. Spagetti, káposzta és húsgolyók voltak benne, sírtunk és a nevetéstől fulladoztunk akkor. De most, hatalmas meglepetésemre, majdnem ugyanolyan gulyást ehettem mint otthon. Csak a zöldség volt másmilyenre vágva, de amúgy kísértetiesen hasonlított Api főztjére :) Nagyon boldog voltam megint ^^

2016. szeptember 7., szerda

Szerdai sziporkázás

Eladtuk az első meleg szenyát!! Szerdánként ilyen közösségi gyűlés szokott lenni az aulában, persze svédül, amiből egy kukkot nem értek, de ma gyertyás-meditációs szessön volt. Drogok és halál, valami ilyesmiről szólt. Szelfiket néztünk igazából 20 percig :D 
Rengeteget nevettünk ma is Kay-jal, néha a legkisebb dolgokon is fetrengő röhögőgörcsöt tudunk kapni. Nyilván ha ott vannak a többiek is, akkor meg főleg. Ebéd közben kitalálták az okosok, Ardian és Amin, hogy elrejtik Kay telefonját a saját pulcsija zsebébe. Na hát itt aztán ment a feltételezgetés és a mutogatás, vajh ki is tehette el :)
Arra is ma jöttünk rá, hogy van diáktanács a suliban, akikkel egymás munkáját kellene segítenünk. Meg is beszéltünk pár dolgot, taekwando tuti lesz, mert Amin, az afgán srác nagy harcművész. 
Ma tartották meg az első hivatalos svéd órát is. Hát meg kell mondjam elég fárasztó volt! Nem egyszerű a svéd kiejtés sajnos. A kedvenc részem az volt az órán, amikor a tanárunk Åsa azt magyarázta, hogy milyen jó a svéd mert ahogy írják a szavakat, úgy is kell kimondani. Mindezek után rögtön azt magyarázta hogy a "g" betűt kb legalább 5 féle módon ejthetjük attól függően mik vannak mellette :D
Fura volt amúgy így "visszaülni az padba". Kicsit hozzászoktam, hogy én vagyok aki tanít, nálam vannak a válaszok a kérdésekre, a nyelv ismerete. Jó is ez az érzés, de kicsit ijesztő is, mert nagyon nagyon régen voltam már ilyen helyzetben. 

2016. szeptember 6., kedd

Keddi kajaosztás

Kedden elég jó napunk volt, eladtunk csomó szendvicset és némi sütit is. Ma én mentem a Trade shopba, mert Kay szerette volna kipróbálni magát a szenya gyártásban. Nem nagyon jött senki a boltba, csak Kajsa, akivel aztán végig beszélgettük a fél órát. Nagyon kedves volt, mindent kikérdezett hogy vagyunk. Megmutattuk neki a közös, hivatalos logónkat is, amit most már minden projektünk egyik sarkába bevágunk. Jó mondjuk, eddig csak filmes estek plakátjain villog, de már többen is mondták, hogy nagyon szupi :)
Délelőtt felmentem a művész részlegre, mert szeretnék néha festegetni velük vagy csak kicsit fejleszteni magam. Tipikus művész emberek, mindenki nyakig festékben, színes haj, Sztk keretek, hipszter-goás-csöves fura ruhák, Mária ikonok a falra akasztva, nem is sorolom tovább. Ez az Art department. Kicsit meg is ijedtem, mert fantasztikus mindenki munkája, én meg nem festettem már vagy 4 éve rendesen és azért ki lehet jönni belőle rendesen. Na de a lényeg, hogy végül mondták, szívesen látnak. Csakhogy előbb be kell szereznem a valag festőcuccot ami azért nem kétforint lesz, szóval így utólag belegondolva lehet mégse megyek olyan gyakran majd. 
Délután komolyabban belemerültünk a svéd egyes és többesszám eseteibe, de nem érzem magam sokkal okosabbnak. Némi szabály van, de kiejtésre épít sok helyen, illetve felfedezhetők ugye a hasonlóságok a némettel, ha már egy tőről származnak. 

2016. szeptember 5., hétfő

Hétfői hepaj

Kitaláltuk, hogy márpedig mi német kurzust akarunk tartani, ma volt a megbeszélés. Azt hittem jön majd 3 ember, erre legalább 20-an jöttek, hogy szeretnének tanulni. És a megbeszélés után is még volt aki odajött, hogy ugye jöhet ő is. Szóval most nagyon örülök is, viszont kicsit félek, mert szeretnék jó tanáruk lenni. Végül kedd és csütörtök lesz a napja a PBG-nek, mert nem mindenki ér rá ugyanúgy, ezért kétszer adjuk le ugyanazt. Illetve majdnem ugyanazt.
A héten a Textilesek dolgoznak velünk a kávézóban, szóval nagyon mókás hétnek nézünk elébe! Frida és Yuki kezdték velünk a műszakot, azt kell mondjam egyre királyabb szendókat gyártunk. Sajtrózsákat hajtunk mindenhova, kis uborkaszalagok és paradicsom virágokat is teszünk rájuk. Főleg a kommersz sajtos szenya fogy, nem nagyon eszik a sonkásat. Viszont sokan vegák vagy vegánok, ott indul a probléma! Mert nem áll el sokáig és nem mindig szeretnének enni a vegánok pl, szóval csak ilyen fém tubusos vegán pasztát tartunk a kávézóban. Azzal meg elég szánalmas szerintem a szenya.
Megjött a stockholmi különítmény is, Kajsával az élen. Akiről elég hamar kiderült, hogy kisbabát vár és már csak pár hétig ő a koordinátorunk a Peaceworksnél. Tőle kaptam az első svéd ölelésem, kikérdezett minket hogy érezzük magunkat, mindenünk megvan-e és a szerződést is átnéztük, de nem nagyon volt kérdésünk. Kiderült, hogy a sulis szünetekben is kapunk némi zsolozsmát, szóval még azt is támogatják amikor nem leszünk itt!

2016. szeptember 4., vasárnap

Hétvégi hazárdírozás

Svéd időjáráshoz megszokottan, hétvégén nagyrészt szakadt az eső és elég hideg volt. Úgyhogy maradt a közös filmnézés, kártyázás, társasozás. Kay és Daniel Jönköpingbe mentek szombaton és bár hívtak minket is, mindenki kedvesen visszautasította a felkérést, hagytuk őket kicsit romantikusan kettecskén felfedezni a várost. Szombaton lazac volt az ebéd, fantasztikusan tudnak halas ételeket főzni a konyhán, remek a főszakács. Most a hétvégén ezüstműves izomsorvadásos nénikék érkeztek, vasárnap az egyik svéd kisebb egyházközösség érkezett egy apróbb gyűlésre. Itt ez eléggé megszokott, mindenki valamilyen egyház tagja, vannak kirándulások, előadások. Tényleg komolyan veszik a hívő létet :) Kiderült, hogy a suli is az egyházhoz tartozik, kicsit meg is lepődtünk mert semmi nem utalt erre.

Vasárnap szerencsére csak délelőtt esett, így az ebéd után szépen mentem is egy nagy kört. Tele az erdő áfonyával, vörös és kék is van, meg óriás gombákkal az eső miatt. Láttam pár mókust is, de elég ijesztő lehettem, mert rögvest el is tűntek. Szombatról maradt tian, ezért Johan nekünk adta az összes maradékot, így az egész ház azt vacsizott :)
Ebédnél ért a nagy meglepetés amikor kiderült, hogy ma bizony pörköltet eszünk. De nem ám hamis, fura pörköltet, hanem tényleges, csípős magyaros módon. Ez mind semmi ahhoz képest amikor megjelent Johan egy tál galuskával, amit külön nekem csinált. Majdnem elolvadtam tényleg, Kay, Daniel és Hans meg csak néztek hogy ez mi és miért mentem át mániákus módba. Elmagyaráztam nekik mi ez, meg is kóstolták de mivel pörkölttel az igazi, nem tudták "rendesen" kipróbálni. Vegák mindketten :) Szerencsére én eszem, szépen be is termeltem az otthoni érzetű kaját.
A jövő hét elég izgalmas lesz, mert jönnek a PeaceWorks-ösök a suliba, Kajsa vezetésével aki a svéd koordinátorom. Lassan kezdjük a PBG-t is (Proper Basic German), hétfőn derül ki mennyien érdeklődnek. Csütörtökön horror filmes este, szóval lesz munka bőven :)

2016. szeptember 2., péntek

Pénteki pakolás

Pénteken, ahogy eddig is történt, kiürült az iskola, majdnem mindenki hazahúzott a hétvégére. Persze a mi házunk tele van, bár a japán lányok biztosan hazaugranának a hétvégére. Lassan kifogy az otthonról hozott fura kajakészletük. Laza volt a mai műszak nagyon, mindenki fáradt, nem esznek olyan sok szendvicset. Ebédet Pärrel ettünk, végig nevettük az egészet persze, mindenki hozta a jó kis poénjait.
Délután kipróbáltam a varázslatos ipari mosógépek egyikét, ami meglepően könnyen kezelhető volt számomra. Kerek 44 perc alatt lett is illatos, tiszta ruhám. Utána szépen kiteregettem, pihentem. Megvacsiztunk Kay-jal, aki után indult is Jönköpingbe, hogy felszedje a barátját aki egész hétvégére marad is.
Nagyon le volt fáradva estére mindenki, de azért bőven volt kedv kártyázni, társasozni. Frida elhozta a "Blockus" nevű társasukat, ami ilyen geometriai logikát igényel kicsit, nagyon szuper játék! Bár miután elhintettem, hogy van Cards Against Humanity-m mindenki teljesen eldobta az agyát, úgyhogy azzal játszottunk még akkor is amikor Kay és Daniel megérkeztek fél 10 körül. Nagyon tetszett mindenkinek a játék, majd bepisiltünk a nevetéstől :)

2016. szeptember 1., csütörtök

Csütörtöki csposta

Csütörtökön kicsit pangás volt, nem nagyon történt rendkívüli vagy szokatlan esemény. Kivéve persze, hogy eladtunk vagy 12 szendvicset a kávézóban, fantasztikus sajtvirágokkal díszítve mindegyik. Illetve amikor a sétálós körutamról jöttem vissza, akkor a ház mellett legelészett két nagyobb őz. De persze mire a telefonom előkaptam, egy kisebb "aztaaa" kiáltás társaságában, addigra természetesen elügettek. Azóta minden nap várom hátha megint felbukkannak, de eddig nem volt szerencsém.
Otthon ma kezdik a sulit, bár zárójelesen hozzáteszem, az egyetem csak hétfőn indul. Őszintén megmondom, hogy nem hiányzik egy kicsit se a suli. Csak a barátok, csoporttársak. Na meg a húsleves. A svédek szinte semmi levest nem esznek, csak krumplit,salátát, halakat. Ami persze nagyon finom, meg tök változatosan főzik vagy sütik, de na. Azért valljuk be, kevés jobb dolog van Anya legényfogó levesénél vagy Mama húslevesénél. Már beszéltük a többiekkel, hogy mennyire ennék levest, lehet főzni kéne egy kondérral és lefagyasztani. Persze nevettek nagyon, hogy mennyire leveses vagyok :D Erre mi volt ma az ebéd? Leves! Hát én még ennyire boldog nem voltam leves miatt sose. A svéd fiúk akikkel ebédeltünk, meg csak néztek, hogy most mi a zsák van. Hát mondtam is nekik, hogy végre leves!! Nagyon nevettek, viszont azon csodálkoztak hogy otthon minden ebédre van nálunk leves. Itt nem ez a módi.
Este tartottuk az első filmes estét, elég sokan el is jöttek. Bár volt aki mondta, hogy mindenképpen jön, aztán mégse jelent meg. Az egyik pár, Hannes és Claudia hoztak egy zacskó édességet is magukkal, kipakoltunk egy kis szörpöt és már mehetett is a mozi. Illetve ment volna, de nagyon besütött a Nap és nem láttunk semmit. Próbáltunk valamiféle függönyt feltenni, de nem nagyon sikerült. Aztán úgy döntöttünk legközelebb okosabbak leszünk és 1 órával később kezdünk. Mindezek ellenére jól telt az este, tetszett a film mindenkinek nagyon :)

2016. augusztus 31., szerda

Szerdai szédület

A tényleges iskolakezdés szerdája után pontosan egy héttel történt meg az "Ismerd meg a többieket" délután, 100 fahéjas csiga, egy rakat tea és kávé társaságában. Mindenféle feladatok voltak, körbe kellett menni a suliban, különböző állomásokon a tanárok meséltek kicsit többet arról, miért is speciális egy "folkhögskola" (népfőiskola tükörfordításban), utána pedig grátisz vacsora volt mindenkinek. Ami meglepetés volt a dologban, hogy átrendezték az ebédlőt és erre az estére a tanárok voltak a pincérek. Grillezett csirke saslikon, saláta és zöldségmix, krumpli és banános tömörsüti volt a menü, kicsi cidert ittunk hozzá.

Vacsi után zenefelismerési verseny volt, amiben elég jók voltunk, azt figyelembe véve, hogy eredetileg Marie 40. szülinapjára készült a feladat. Legalábbis ez állt a papíron. És a zenék is kb erre engedtek következtetni, csupa nagy sláger abból az időből amikor még tervben se voltam. Szerencsére a Dallas, Knight Rider, Baywatch és az X-akták zenéjét a svéd lányok kívülről fújták, így végül a középmezőnyben végeztünk.
Este még visszamentünk Kay-jal a kávézóba feltakarítani, mert a fahéjas csiga tetején lévő sok kis cukor kavics szépen lepotyogott és nagyon szétszóródott. Utána megint kártyáztunk egy kicsit még a házban, beszélgettünk.

További képek a suli honlapján vannak a mai napról: https://mullsjofolkhogskola.nu/nyheter/lara-kanna-dag-2/

2016. augusztus 30., kedd

Keddi kávézgatás

Kedden délelőtt végre tényleg megkezdtük a munkát, még segítséget is kaptunk, mivel a különböző csoportok be vannak osztva és minden héten másik osztály küld nekünk 2 embert segíteni. Csináltunk egy csomó kávét, szendvicset, kipakoltuk a sütiket, aztán csak vártunk. Nagyon élveztem az első napot, habár annyira vészesen sok dolgunk nem volt.
Megbeszéltük a német kurzust Pärrel és Tellingével, hogy igen, szeretnénk tartani mindenképpen. Délután pihentünk egy kicsit, után mentünk az első óránkra! Mivel egy évet vagyunk itt, svéd nyelv órára is kell járnunk. Minden héten szerdán van az óra, előtte kedden pedig ilyen tanszoba/korrepetálás jelleggel van délutáni foglalkozás amire bárki beülhet. Mentünk is szépen, kiválasztottuk a könyvet amiből tanulni fogunk, megnéztük a számítógépes segédprogramokat és az Erasmusos nyelvprogrammal is foglalkoztunk. Amivel szerintem elég sok időt fogok szabadidőben is tölteni, mert minden hónapban, ha jól megoldod a feladatokat és legalább 5 órát tanulsz, akkor részt vehetsz a sorsoláson. Szeptemberben repülőjegy utalványt lehet nyerni a Ryanairhez, ami szerintem elég szupi.
Este skypoltunk Apival és Minnával, akik felhívták a figyelmem, hogy nem teljesen tiszta miért is ilyen random az összes bejegyzéscím. Mivel szerintem kevés svédebb dolog van az IKEA-nál, ezért a bejegyzéscímek IKEA bútorok és egyéb termékek nevét kapták. Bár lehet hogy mostantól inkább valami érthetőbb fantázianevet adok neki és akkor talán tisztább lesz :)

2016. augusztus 29., hétfő

Skonska

Hétfőn végre megkezdtük a munkát Kay-jal a Caféban! Vagyis mi ezt hittük. Egészen 9:40ig, amikor jött Frida, hogy ma nincs is munkánk, mert az ebédlőben lesz a fika. Azért végig mutogatta a dolgokat, mit hogy fogunk majd csinálni. Utána benéztünk egy teára az ebédlőbe, majd mentünk az igazgatóhoz, hogy kulcsot kérjünk az ajtókhoz. Persze a jó kis svéd mentalitást elő is kapta, rögtön átirányított minket egy másik emberhez. Kicsit olyan mint otthon, senki nem akar felelősséget vállalni, inkább csak tovább küldenek és aztán meg egymásra mutogatnak. Nekem ez nem okoz nagy fejfájást, de Kay, aki ugye német, eléggé terv orientált. Mondta is, hogy neki feketén-fehéren mondják meg mi lesz, mert a német mentalitása kezd behülyülni :)
Délután kitaláltuk mi legyen az első filmes esténken, amit már a héten el is kezdünk. Dreamworks este lesz, az Öt legendával kezdünk, mert a lányok még nem látták. Én meg imádom. Megnéztük a trailert együtt, fel vannak nagyon vidulva most, várják a csütörtököt nagyon :)
Este megint "buliztunk", most már kártyázunk is. A japán lányok is ismerik a Speed-et (nem a drog, francia kártyás játék) csak máshogy hívják, úgyhogy mennek a kemény partik vég nélkül. Beköltözött az új lány is, akit Kay rögves el is keresztelt Jess-nek, aki a New Girl (Új csaj magyarul) című sorozat főcímdalába belehallgat az azonnal rájön miért. Az új lányt egyébként Natalienak hívják, bár most már mindenki Jess-ként ismeri.

2016. augusztus 28., vasárnap

Fintorp

Szombaton elmentünk a helyi duriba, ami nem hittem volna hogy ilyen nagy. Két emeletes, tele emberrel, mindenki a legjobb cuccokat akarta. Volt rengeteg ruha, könyv, bútor; úgy tűnik a svédek ebben utaznak. Találkoztunk ismerősökkel is a suliból, elég vicces volt :) Hatalmas szél volt sajnos egész nap, szóval kb oda fújt minket a szél, aztán meg vissza.
Este megtartottuk az első filmes estét, mivel senkinek nem nagyon volt programja. Kay elment Jönköpingbe Ikeázni, így rám maradt a feladat, hogy mindent összeszedjek. Persze még semmihez nincs kulcsunk, tanár nem volt az iskolában. Nagy nehezen szereztem egy monitor kábelt a gépem és a projektor összekötésére, egy ilyen fura pálcával tudtam bekapcsolni a projektort, aux kábelünk meg nem is volt. Szerencsére elég hangos volt a lapi hangszórója, csak beraktuk középre, felirat a filmhez és már ment is az Agymanók.
Vasárnap már ideért a rossz idő, hideg, köd és esőfüggöny. Gyakorlatilag egész nap szakadt. De nem ilyen otthoni, hogy most csöpörög kicsit, aztán elálldogál. Itt ha esik, akkor az függönyként szakad ránk. Szerencsére itt már fűtenek, úgyhogy nem fázunk. Teáztunk, beszélgettünk, mindenki sokáig aludt, korán feküdt. Legalább kipihente mindenki magát, mert elég programokkal teli hétnek nézünk elébe.

2016. augusztus 26., péntek

Jordgubb

Programmentes péntek. Merthogy ma senkinek nincs órája, csak ilyen "elbeszélgetést" tartanak a tanárok. Minden diákkal személyesen beszélnek 15-20 percet, mit terveznek az évre, hogy érzik magukat. Ami szerintem tök jó, mert legalább jobban megismerik egymást, ha már egész félévben egymást nézik majd.
Ebéd után levonultunk a boltba, a helyi Ica (Ikká) a legnagyobb az adott két bolt közül. Csomó fura dolgot árulnak, például literes kartonos levest, fura felvágottakat, tubusos krémkaviárt, Pick szalámit, csupa kockacukor de semmi rendes kilós cukor, krumplit nagy dobozokban. Viszont mindenki atom kedves, állandóan mosolyognak és segítenek ha baj van. Miután visszaértünk, mindenki eléggé elfáradt, mert azért vettünk pár dolgot. Én például spéci svéd vegyes bogyós gyümölcs szörpöt, mert valami hihetetlen finom. Vettünk pár kekszet is, hogy legyen az esti fikákra. Hazaértünk és már ment is a fika. Johanna, aki finn eredetileg, de tavaly óta ilyen kisegítő tanár szerűség, hozott egy kis maradék sütit a tanári találkozóról és vele sztorizgattunk egész este. Meséltek az előző évről, hogy hogy mennek az órák, kirándulások, stb.
Hétvégére nem sokan maradtak a suliban, szerintem a többség hazament. Na de majd kiderül végül hányan maradtunk. Holnap duriba megyünk, mert a helyi menő turkáló holnap nyit újra. Úgyhogy jó korán elindulunk, hogy nyitásra mindenképp ott legyünk!
Amúgy egész nap "forróság" volt, egészen komoly 27 fok. Nem tűnik soknak az otthonihoz képest, de itt sokkal párásabb a levegő ezért azért rendesen megizzadtunk.

2016. augusztus 25., csütörtök

Nanig

A suli tényleges első napján még nem voltak órák, inkább ilyen ismerkedős nap jellegű túrára mentünk. Reggeliztünk, fél 9kor kis tájékoztató után neki is indultunk a tó körül, kisebb csapatokba verődve. Kaptunk egy rövid feladatsort, vicces de beugratós kérdésekkel. Ilyen sző, fon nem takács jellegű kérdések voltak. Pl mi az ami egyszerre magas az égben és alacsony a föld alatt? - A fa. Nyilván svédül van is értelme, így lefordítva nem olyan átütő :D
A sulitól 40 percnyi járóföldre van egy sportkomplexum, ott volt a tízórai és a pihenő. Kávézgatás után csoportokba rendeztek minket, majd körforgás szerűen különböző állomásokon kaptunk feladatokat. Volt matekos tippelős, geometriás, gyorsasági, kicsi fizika és irány meghatározás, Fun with Flags és tésztasaláta ebédre. Nagyon jól éreztem magam, pár újabb emberrel megint lespanciztam :)
Délután-este megint teáztunk a házban, most a japán lányokkal beszéltünk a japán rejtelmeiről, illetve hogy ki milyen zenét hallgat, milyen filmeket szeret. Kb egyforma az ízlése filmek terén a háznak, szupi kis filmesteket fogunk szervezni Kay-jal! Rengeteget nevettünk, kipróbáltunk csomó japán kaját, mert hoztak magukkal a lányok otthonról. Ittunk ilyen fura sós zöld tea szerűséget, amit tengeri moszatból csinálnak és kint ezt isszák. Nagyon fura íze volt, mintha forró sós tengervizet ittam volna. Hoztak zöld teás KitKatot is, az viszont nagyon finom volt! Tengeri moszatot szárítva is esznek, kis csíkokra fel van vágva és így pár percig rágni kell. Elsőre furának tűnik, a kis zacsiban a sok zöldes bigyó, de meglepően jó az íze. Kipróbáltuk a Marabu (legismertebb svéd csokicég) Lakrids (feketecukor - alias medvecukor) ízű csokiját is, de az annyira nem jött be.
Eléggé fárasztó volt a sok séta, meg feladatok, azt hiszem ma korán alszok is :)

2016. augusztus 24., szerda

Slappa

Elkezdődött az év! Szerdán 11kor bevonult mindenki az aulába, összeszedték a tanárok a saját diákjaikat (fő kurzus szerint) és egy rövid eligazítás következett ebéd előtt. Kay-jal becsatlakoztunk Pär csapatába, ők az "international course"-t választották. Tele van a csoport nem őshonos svédekkel, kb a csoport fele valamilyen arab országból jött, de már jó ideje itt él a családjuk, itt születtek, stb. Természetesen svédül ment az óra, szóval csak néhány szót sikerült kikapnom a magyarázatból. De kiderült, hogy holnap körbe sétálunk a tó körül, ami Mullsjö közepe gyakorlatilag. Aztán ebédeltünk, lazac volt az évnyitó kaja. Olyan jó volt, végre megtelt a hatalmas ebédlő, tele emberekkel. Eddig eléggé pangás volt, nem sok asztalnál ültek.
Délután 1kor megvolt a hivatalos bemutatásunk, pár szót mondtunk magunkról, mindenki nagyon bólogatott, szóval nagy butaságot nem mondhattunk :) Utána volt bemutatkoztak a tanárok is, meg úgy az egész iskolai személyzet. Persze a névmemóriám is most ment tönkre, szóval nem sok név maradt meg. Mivel nem nagyon volt semmi konkrét délután sétáltam egy kört a suli mellett az erdőben. Láttam egy mókust is :3
Négy körül meglátogattak minket a Textiles tanárok, Elizabeth és Anneli; Peter a jelnyelv és személyes asszisztens tanár, illetve Johanna aki finnországi eredetileg, de most a suliban tanít. Elmondták a szabályokat, hoztak kávét és fahéjas csigát magukkal. Lényegében a nem iszunk, drogozunk, vigyázunk egymásra van itt is érvényben. Jót nevettünk, megbeszéltük a svéd busz-kártya rendszert is, ami most még bonyolultabb lett mint ahogy eddig tűnt :D
Este megvolt az első közös vacsink a szomszédokkal, utána teázgattunk még, beszélgettünk, nevettünk. Tök jó, mert legalább megismerek mindenkit rendesen. És a nevek is jobban rögzülnek.

Ramlösa

Ahogy korábban írtam, 8 ház van a suli körül, A-tól H-ig mennek a házak. A miénk a G. De pontosan kik is az a mi?
Simon, a lengyel fiú "International course"-on van, pont alattam van a szobája. Eddig nem sokat beszéltem vele, de kedvesnek tűnik.
A japán lányok elég visszahúzódóak, hárman is laknak velünk. Szákki, Jukkiko és Ájkká (valahogy így kell kiejteni a nevük) Textil órára járnak majd. Nagyon csendesek és félénkek, nem sokat látni őket a szobájukon kívül.
Kay ugye a német srác, akivel dolgozni fogok. Csomót beszéltünk, folyton viccel valamivel :)
Frida a legújabb lakónk, az enyémmel szemben kapott szobát. Ő is Textilre fog járni, nagyon szimpi, remélem gyorsan összebarátkozunk :)

2016. augusztus 23., kedd

Smör

Ma reggel megismerkedtem Kay-jal a német fiúval aki a következő egy évben a társam lesz az önkéntességben. Nagyon fiatal, frissen érettségizett Aachenben áprilisban. Aztán kikötött itt. Hihetetlen jól beszél angolul, németül, svédül is tud egy kicsit. Megbeszélésünk is volt rögvest 10-kor, Pärrel a mentorunkkal. Megbeszéltük ki mit szeretne, mik lesznek az alapvető dolgaink az ittlétünk alatt. Vannak kisebb projektötleteink, de először mindent le kell beszélni az igazgatóval is, mert hát mégiscsak ő a főnök itt :)
Ebéd után lassan elkezdtek jönni a beköltöző diákok is, már hasznosak is voltunk, mert a kolesz felelős néninek, Ulrikének segítettünk. Jöttek a családok, mi pedig körbevittük őket, megmutogattuk mi hol van. Elég meglepő volt, hogy a 8 házból 2 teljesen üres marad. Szóval nem leszünk olyan sokan mint vártuk, bár azért így leszünk néhányan. Főleg svédek jöttek természetesen tanulni, de elvétve akad egy-két nem helyi is.
A mi házunk például az "international house" mert van itt német, japán, lengyel, svéd is, valamint ugye a magyarok képviseletében én is. De vannak irak, afgán, palesztin diákok is, nigránsok is akik nem tudom honnan jöttek pontosan. Egy részük beköltözött, kb a fele az összes tanulónak. A másik fél az pedig valahol a környéken lakik, ezért ők úgymond bejárósak.
Lényegében ezzel telt a délután, hogy kísérgettük az embereket a campuson. Lespanciztunk néhány kedvesebbnek tűnő taggal, Frida az új szembe szomszédom lesz pl. Mirna a palesztin lány, akiről azt hittük nálunk fog lakni, de aztán mégse. Helyette egy Natalie nevű svéd lány jön valamikor.

2016. augusztus 22., hétfő

Bregott

Lassan gyűlik a népesség, szépen szállingóznak a diákok. Megismerkedtem a helyi angol-IT tanárral, komoly 10 percet beszélgettünk, majd a ropiját beleejtette a kávéjába és itt elköszönt.
Egész délután szakadt sajnos az eső, ma se mentem áfonyát keresni az erdőbe. Talán holnapra felszárad :)
Ebédre megint krumplit ettünk krumplival, illetve ilyen fura paradicsomszószos párizsit tepsiben. Elég érdekesen nézett ki, de egészen finom volt.

2016. augusztus 21., vasárnap

Riskakor

Itt tartózkodásom második napja úgy telt majdnem mint az első. Megismerkedtem Ulrikével aki a házakért felelős, szóval amolyan "koleszfőnök". Találkoztam a főséffel, Johannal, illetve az igazgatóhelyettes Hanssal. Mindenki bazikedves még mindig, mosolyognak, megkérdezik hogy érzem magam, szükségem van-e valamire.
Elkezdtem kicsit a svédet is, remélem sikerül eljutni a használható tudás szintjére.
Este pedig a nap attrakciója, megérkezett az első lakótársam! Ráadásul pont a szomszédom is lesz :) Én a nyolcasban lakok, ő meg a hetesben. Egy távolkeleti lány (akinek a nevét el is felejtettem :( ) meg a barátja aki segített beköltözni. Tavaly is itt volt már, most visszajött még egy évre. Textiles. Eddig nem nagyon beszéltünk, de hosszú még az év! Holnap jön Kay is, Németországból. Egyre kíváncsibb leszek milyen lesz vele dolgozni :)

Bullrig

Este a nagy sötét miatt nem sok minden látszódott, de most a reggeli fényben felcsillant a suli. Kiderült, nekem legalábbis új volt, hogy a falu nevét (Mullsjö) nem magyarosan Mullszjő-nek kell ejteni, hanem Mullhö-nek. Ma is tanultam valamit.
mullsjö folkhögskola
Mullsjö képekben
Reggel elbattyogtam reggelizni, megismerkedtem Johannával és Berittel, akik a konyháért felelősek. Svédasztalos kipakolás volt, a svédeknél így megy a kajálás. Délelőtt kipakoltam a cuccaim, aztán elmentem ebédelni. Tele volt a hatalmas ebédlő, mert most valami izraeli/arab paptalálkozó van a suliban. Tejszínes hal volt, mindenféle vegyes köretekkel. 



fűnyírók hada mindenhol
Kaptam vacsit is, mert nem mindig van konyha ilyenkor. Most még nincs nyitva a suli, ezért nincs hétvégén konyha nagyon.
Elmentem feltérképezni a környéket, gyakorlatilag a falu közepe a tó. Minden nagyon szép, skandináv, szépen nyírt gyepek. Gondolkoztam is rajta, ezek a svédek nagyon szerethetnek füvet nyírni. Aztán persze meglett a megoldás azonnal, okos fűnyírója van mindenkinek. Amúgy mindenki nagyon mosolygós, köszönnek is "hájháj" és mennek tovább. Jó sokat sétáltam, el is fáradtam, este 11kor már alukáltam is.

panoráma a tónál








2016. augusztus 19., péntek

Vilddjur

Este nem bírtam elaludni, reggel meg visszaaludni még egy kicsit. Merthogy ma van az indulás!! Megjött a levél a Roxfortból, kalandra fel ha tudsz gyere el :) A család felvisz a reptérre, nem kell a rengeteg cuccal szerencsétlenkednem. Három táska, ennyit viszek 1 évre. Illetve 4, de az övtáska a reptéren nem táska :D


Az autópályát természetesen megint javítják, kicsit be is dugult, mikor mentünk. Viszont láttunk egy S-modellt, azaz egy Teslát útközben, jól le is fényképeztem.

A reptéri parkolóárak az egekben vannak, ezért csak bekanyarodtunk, kipattantam az autóból, kaptam két puszit és irány a check-in.

Ahol persze hatalmas sor fogadott. A wizzair 3 másik gépe is az enyémmel majdnem egy időben indult, ezért megoldották okosba, 2 pultnál ment a check-in mind a 4 gépre. Kb az utcán állt a sor. Szerencsére azért kapcsoltak és nyitottak még két pultot, de így is legalább 1 órán át kígyóztunk a hatalmas bőröndökkel és csomagokkal a reptéren, mire sikerült odaérni és feladni a csomagokat. Most lett vége a Szigetnek is, jött a sok svéd velem hazafelé. 14.20kor indult a gépem, 13:42 volt mire átvergődtem az összes ellenőrzésen, elrohantam mosdóba és a 13:50es kapuzárás előtt még gyorsan beslisszoltam,
Sima repülés volt, végre az ablaknál ültem! Kellemes szomszédokat kaptam, végig beszélgettük majdnem az egész utat.

Leszállás után olyan 10 perc volt mire kivergődtünk a csomagokhoz, vártunk 3 percet és már meg is volt a bőrönd. Azt hittem sokkal lassabban fog menni, meg majd elkeveredik a csomag, de a svéd precizitás nagyon ott volt megint. Itt már kicsit sajnáltam, hogy mégse a korábbi vonatra foglaltunk jegyet. Mert még a buszozással meg mindennel együtt, maradt 2 órám a vonatom indulásáig. Letáboroztam a Nils Ericssen Terminálon (göteborgi buszállomás, mellette rögves a vonatállomás) és vártam.
Ott kezdtem el sajnálni a későbbi jegyemet, amikor odajöttek kéregetni a kisebbségi bevándorlók. És amikor közöltem velük, hogy ne haragudjanak, de nincs nálam pénz (csak néhány magyar forint) akkor elkezdtek kérdezgetni hogy honnan jöttem, meg miért nem veszek neki kaját-piát, bolond vagyok, stb. Persze mikor a rend őrei felbukkantak, akkor azért gyorsan el is tűntek a csíkos szatyraikkal.
Aztán felmásztam a szuper svéd vonatok egyikére. A kaller hihetetlen rendes volt, elmagyarázta hol kell átszállnom, még  azt is megmondta melyik vágányra jön a vonat amivel tovább kell mennem. Mindenki mosolygott, kedves volt. A mullsjöi állomáson pedig Pär várt rám, aki ezalatt az elkövetkezendő év alatt a mentorom lesz. 5 unokája van, tényleg olyan kicsit mint egy nagypapi, bár mondta, hogy nem érzi magát olyan öregnek. Átfurikázott a suliba, amit ezentúl a svéd Roxfort címmel illetek, elmondott gyorsan minden fontosabb dolgot, aztán elköszönt.
A társam csak hétfőn érkezik, a német Kay, addig van időm kipakolni, Dóra a felfedezőt játszani és akklimatizálódni. Utána indul is az év, jönnek a diákok is. Pär azt mondta miénk lesz az "international house", remélte nem bánom, hogy ide pakoltak. Majdnem mondtam neki, hogy viccel?
Szuper lesz ez az év!



Ez lesz itt a szobám, a G ház 8as.


2016. augusztus 17., szerda

Fjädermoln

A kiutazást már jó régen elterveztük, gyakorlatilag ahogy megkaptam a levelet, hogy én mehetek Svédországba. Api ki is jelentette, hogy úgyis régen volt már erre, meg hogy mennyi minden a listáján van már időtlen idők óta amit meg akart nézni, menjünk kocsival és legyen családi kirándulás. Mindenki nagyon megörült, elindult a harc a székekért. Mert hiába van hét személyes autónk és heten is vagyunk ehhez, sajnos mindenki akkora mint egy törpetroll, szóval ha bent ül mindenki akkor csomag már nem nagyon fér. Meg lett mondva, öt ember jöhet. Nyilván biztos pont volt a két sofőr, Api és Miska, illetve jómagam, mert hát mégis csak engem kell kifuvarozni.
Addig-addig ment a tervezgetés, szervezgetés, hogy végül már semmi se volt biztos, de az legalább nagyon. Egy pénteki napot tűztünk ki indulásnak, csak a sok bizonytalanságot és a fájós lábat nem kalkuláltuk bele. Anya is bizonytalan volt, Minna is vonyított, inkább lefújtuk a kocsikázást.
Szóval mégiscsak repülés lett a vége. Gyorsan foglaltunk jegyet mindenhova és végül 1 hét csúszással de elindulok Svédországba.

2016. július 20., szerda

Mysingsö

Most már kicsit lecsengett az izgalom, az aggódás viszont beindult, hogy milyen is lesz majd kint az élet. Persze a legnagyobb félelem, az a Gáborral való kapcsolat kimenetele, mert hát egy év hosszú idő, sokat változik az ember. Megkérdeztem tőle mit gondol, azt mondta bízik bennünk. Szóval én is megpróbálom az aggályaim takarékra állítani és nem végiggondolni minden lehetséges elméletet.

A júliust a fővárosban töltöttem munka miatt, ami végül nem igazán olyan lett amilyennek vártam. Nyilván nem voltak illúzióim, de azért azt nem hittem volna, hogy ennyire kevés embert érdekli az egész. Viszont az élet Dodóval és Nicoval felejthetetlen élmény, rengeteget beszélgettünk, kicsit angoloztam is, mert Nico olasz származású és így az angol volt a közös nyelv. Meg is lepődtem magamon, olyan szépen átbeszéltük a Brexitet és a magyar politikát. Amihez amúgy semmit nem értek szerintem :) Közösen főztünk is, olasz tésztát, kínait és kuszkuszt, rengeteget nevettünk. Úgyhogy kommuna life rulez.

Pestről hazafelé megjártuk Kartalt is, lepakoltuk a kölköket aztán irány haza. Én mentem értük 1 héttel később, vonattal. Hát egy élmény volt, érdekes emberek utaznak kis hazánkban. Az indulás előtt még Minnával is eltölthettem egy hetet kettecskén, mert bicajozni ment a család a Dráva mellé. Még egy kicsi bulikát is csaptunk idehaza, összeverődtünk még így a nyár végén, azt kell mondjam remek volt :) Remélem máskor is lesz ilyen, mert volt aki most nem tudott sajnos csatlakozni.

2016. július 12., kedd

Sötblomster

Felkészülés az EVS megpróbáltatásaira - avagy móka a Mokos rezidencián

Minden önkéntesnek találkozókra kell menni, hogy összefuthasson más önkéntesekkel, megtudja a fontos infókat és kicsit képben legyen a dolgaival kapcsolatban. Nekem az első ilyen kiképzőnapom július második hetének egyik hétfőjére esett, ki is vonatoztam a gödi FIVE központba.
Ez a nap gyakorlatilag csak az EVSről szólt, rajtam kívül még öten jöttek, mindenki velem kb egy időpontban megy majd külföldre.
Délelőtt mindenki elmondta milyen tervei vannak, mitől fél, mit gondol erről az egészről. Volt egy tájékoztató a biztosításunkról, végre értem mire fizetnek :) Aláírtuk a szerződéseket, aztán pedig következett egy fantasztikus ebéd.
Délután már szabadabban ment a beszélgetés, sztorizgattunk kicsit, blogolásról beszélgettünk. Kicsit fura volt nekem, hogy nem igazán volt képben senki, hogy s mint is lehet blogolni. Szóval abból is lett egy rögtönzött gyorstalpaló :)
Tele hassal és fejjel robogtunk vissza a nap végén Pestre.

2016. június 14., kedd

Sagoskatt

Juppííí!! Enyém a hely a svéd suliban! Helló egy év kiküldetés, érkezem is augusztusban. Be vagyok sózva mint egy marék bolha. Egyszerre izgulok, félek, őrjöngök-örömködök. Mivel sajnos az izlandi erasmus út nem jött össze, elsősorban a "gyenge angol jegyeim" miatt ( nem tudom mire kapom az ösztöndíjat.. ) kicsit lejöttem az életről, de ez a hír most újult erőt adott. Atomszupi, hogy végül engem választottak. Már írt is a svéd nőci, Kajsa aki az ottani önkéntes vezér, illetve Pär is, aki pediglen az iskolai mentorom lesz. Ő fogja a munkám koordinálni, illetve a fejlődésem figyelni. Tényleg komolyan veszik a dolgokat :) Lesz sok svéd órám és fika is ( a fika a svéd kávé és/vagy fahéjas csiga szünet, ami amolyan bevett tradíció), különféle estéket kell majd szerveznem a svéd fiataloknak. Nagyon várom az egészet, tényleg.

2016. június 6., hétfő

Hurdal

Az egész úgy indult, hogy bepályáztam egy svéd ösztöndíjra, hogy majd önkéntes leszek a hidegben egy ottani népfősulin. Az izlandi Erasmus ugye nem jött össze, mert "nem tudnak támogatni a gyenge jegyeim miatt" (nem tudom mire kapok akkor ösztöndíjat...) ezért örültem nagyon, hogy találtam egy másik ilyen király lehetőséget.
Megírtam a kreatív önéletrajzom, ami kb tele van paintezve mindenféle gyagyaságokkal, illetve írtam egy bikaerős motivációs levelet. Vagyis remélem az lett :D El is küldtem meg minden, azóta meg itt izgulok. Mert már két hete beadtam. Írtam is az itthoni koordinátornak, hogy mi a helyzet, mert már szétesz az izgalom. Hát sajnos még semmi.
Igazából azon agyaltunk Apival, hogy ugye beleírtam a dániai fél évemet is a testvérsuliban. És nem tudom, hogy ez előny mert valamennyire ismerős a helyzet, vagy hátrány mert adjunk másnak is teret. Remélem azért előny, és engem választanak :3

2016. május 20., péntek

Hogy jutottam el idáig? - Lvl 22 - Sweden

Az alapvető dolgokkal kezdem talán, majdnem 23 éves egyetemista lány vagyok, aki éppen ... Ez pont olyan mint az albérlet kereső szövegek első mondata, valami más kellene. Szóval adott egy lány, aki kétszakos tanárin van/volt (angol-német, jelenleg passzív féléven) és besokallt, vagy csak alacsony az ingerküszöbe. Mivel mindenki arról regél, mennyire jó ha sokat utazol és külföldön tanulsz, nekem is megvannak az álmok, tervek, célok, miért is ne akarjak világot látni? Nem sok mindenkinek jön össze talán, éltem Dániában és Németországban,illetve nyaralni is mentünk a családdal sokfelé, viszont az egyetem alatt annyi a szabadidő, hogy megszámolni se tudnám. De aki esetleg az egyetemi szabadidővel nincs tisztában, zárójelben megjegyzem, a nullával határos. Nyilván arra szakít időt az ember amire akar, de ha jól is szeretne teljesíteni, majdnem mindenhova bejárni és eleget is aludna a szóban forgó illető, akkor nem sok idő marad fölösben. Adott tehát ez a helyzet, gondoltam hozzuk ki belőle a maximumot és gyerünk fél évre külföldre. Vagy egy évre, ha olyan lehetőség adódik.

Először egy indonéz év lehetősége volt tervben, de aztán az információ hiányára hivatkozva mégse pályáztam. Bármennyire jó lett volna, azért csak a világ másik vége és ezzel így a félsz is bennem volt kissé. Végig gondoltam és úgy döntöttem inkább az Erasmus félév felé húz az agyam, próbáljuk ki azt. Mégiscsak a kontinensen, Európában maradnék és persze nem utolsó sorban a tanulmányaimat sem kellene szüneteltetni, mivel egy külföldi egyetemre "nyernék" helyet az adott félévre fél évre.
Ki is néztem szépen milyen helyek vannak, mert ugye szakonként változik a lista, Izland és Norvégia persze rögtön meg is tetszett. Megnéztem a tanszéki honlapokat, hova is lehet pontosan pályázni, megírtam a tervezetet és be is adtam az összes szükséges papírt. Aztán csak vártam és vártam, eltelt 1 hét, majd még egy és még mindig nem kaptam választ sikeres-e a programom. Persze mikor rákérdeztem, mindenki mosta kezeit, ők kiküldték az emailt, amiben az állt, hogy a tanszék/Erasmus bizottság nem találta megfelelőnek a tanulmányi hátterem, ezért nem tudják támogatni a pályázatom.
Amit viszont több okból sem értek, mert abban a hitben voltam az egyetemeknek érdeke, hogy minél több diákjuk menjen külföldre tanulni, illetve az anyagi keretet ha nem használják fel, akkor vissza kell utalni. Mondhatnánk, hogy valaki vezetőség közeli személynek, fontos egyénnek tartották fent azt az egy izlandi helyet, de körülbelül még két pályázat érkezhetett az enyém mellett a szűkös határidők miatt. Szóval az Erasmus kilőve, lányos pityergés aztán fel a fejjel, jövőre újra pályázok.

Persze soha semmi nem a tervek szerint alakul, mert május közepén szembejött velem egy svédországi pályázat lehetősége, Elolvastam a rövid leírást, Evs vagy mi a csuda egy svéd népfőiskolában, 1 év és rengeteg lehetőség. Nyilván miután megfogott a dolog, utánaolvastam azért rendesen is és eldöntöttem, hogy én ezt akarom, bepályázok. Megírtam a motivációs levelet, tényleg igyekeztem nem klisé dolgokat írni, egyéni lenni és kitűnni a tömegből. A kreatív önéletrajz már keményebb dió volt, mivel a google nem nagyon adott semmi támpontot és a leírás is amit kaptam néhol homályosan írt csak róla. Nagyon akartam, az utolsó kis helyet is telepainteztem és végül megszületett a belsőm halvány lenyomata papírformában. Miután elküldtem eléggé izgultam, mit gondolnak majd a pályázatomról, mert sok olyan dolog volt benne ami vagy kizáró vagy nagyon előnyös. Aztán persze jött a válasz, hogy engem választottak!