A kiutazást már jó régen elterveztük, gyakorlatilag ahogy megkaptam a levelet, hogy én mehetek Svédországba. Api ki is jelentette, hogy úgyis régen volt már erre, meg hogy mennyi minden a listáján van már időtlen idők óta amit meg akart nézni, menjünk kocsival és legyen családi kirándulás. Mindenki nagyon megörült, elindult a harc a székekért. Mert hiába van hét személyes autónk és heten is vagyunk ehhez, sajnos mindenki akkora mint egy törpetroll, szóval ha bent ül mindenki akkor csomag már nem nagyon fér. Meg lett mondva, öt ember jöhet. Nyilván biztos pont volt a két sofőr, Api és Miska, illetve jómagam, mert hát mégis csak engem kell kifuvarozni.
Addig-addig ment a tervezgetés, szervezgetés, hogy végül már semmi se volt biztos, de az legalább nagyon. Egy pénteki napot tűztünk ki indulásnak, csak a sok bizonytalanságot és a fájós lábat nem kalkuláltuk bele. Anya is bizonytalan volt, Minna is vonyított, inkább lefújtuk a kocsikázást.
Szóval mégiscsak repülés lett a vége. Gyorsan foglaltunk jegyet mindenhova és végül 1 hét csúszással de elindulok Svédországba.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése