2016. november 23., szerda

Svédország dióhéjban

Ha azt mondod otthon, hogy Svédország mindenki egyből az IKEA-ra gondol, meg a focira és Ibrahimovicra. Valamint Stockholm, Eurovíziós Dalfesztivál, Abba. Habár nincs messze kicsi hazánktól a hosszú lábú, szőke modellek országa, mégis elég keveset tudunk ezekről a modern vikingekről. Töri órán néha megemlítésre kerültek (már amennyire emlékszem, nem a töri volt a kedvencem.. ) de máskor nagyon nem volt róluk szó. Egyszer-egyszer a híradóban is feltűntek, nyilván a migráns válság idején különösen, illetve ha fociról van szó, de egyébként nem nagyon. A köznapi ember számára Svédország kicsit mesebelinek érződhet valahol ott a távolban.
Amióta itt vagyok ( 4 kerek hónapja most már ) rengeteg dolgot tapasztaltam, láttam, tanultam. Hihetetlen szuper nép ez a svéd. Sok fura dolog van , de melyik nemzetnek nincsenek rigolyái és őrületes szokásai. Ezekben a "Svédország dióhéjban" bejegyzésekben igyekszem majd összeszedni csapongó gondolataim, mit is érdemes tudni ha valaki szeretne beolvadni, vagy csak néhány szokást átvenni és a hétköznapokba beépíteni.

# Fika

A fika, magyaroknak elég bután és viccesen hangozhat, de nem a malacságra, a kis zöld orrnyálkára gondolok most. A fika leginkább egy otthoni kávészünetre hasonlít. Itt azonban a svédek ezt mesteri szintre fejlesztették, a fikát piedesztálra emelték. A nap legfontosabb pontja, történhet időponttól függetlenül, kávézóban, munkahelyen vagy akár otthon, egyedül és barátokkal is. A kávé elengedhetetlen (az összes svéd kávézik), sajtos szendvics és kanelbulle (fahéjas csiga) is van néha. Nem sima kávészünet azonban, inkább olyan társadalmi esemény. Szent és a nap egyik, ha nem a legfontosabb része.


#Köttbullar

Azaz húsgolyó. Szerintem ez az egyik legismertebb svéd kaja, tele van plakátolva a főváros az isteni ikeás svéd húsgolyóval és áfonyamártással. Ami elsőre fura kombó és én is eléggé szkeptikus voltam vele, de aztán kipróbáltam itt, a húsgolyó hazájában és el kell ismernem, tényleg jobb a szósszal. Pedig alapvetően nem szeretem ha a sós kajám az édessel keveredik. Hiába mondják, hogy "egy helyre megy", valahogy sose tudtak meggyőzni. Borsóval és krumplival tálalják legtöbbször, az áfonyamártással pedig jól nyakon öntik. Csak ajánlani tudom, szerencsére tele az internet receptekkel, úgyhogy aki esetleg kedvet érez, hogy otthon is kipróbálja, irány a konyha vgy az Ikea :)

2016. október 16., vasárnap

Lengyel előtti lazulás

A szerdai hosszú bejegyzés után tartottunk egy workshopot a kávézóban, merthogy a diáktanács megálmodta a hónap ötletét, azaz tartsunk Halloween bulit. Ezzel nem is lenne semmi gond, csakhogy senki nem szeretne felelősséget vállalni semmiért, az elnök is csak a többiekre mutogat. Szóval így indultunk neki, hogy az ötlet megvan, de azon kívül semmi. És bármennyire erősködik is Kay, hogy ez nem a mi dolgunk, nem a mi projektünk, azért csak böki a csőröm ha valami jó dologból semmi nem lesz a végén. Úgyhogy este workshopot tartottunk, csináltunk rengeteg különböző díszt és dekoráló elemet, mire az egyik lány kinyögte, hogy ne ma díszítsünk, hanem 2 hét múlva csak, a buli előtt, mert szerinte az mennyivel különlegesebbé tenné az egész hangulatot. Ezért aztán szépen bedobozoltunk mindent, majd bepakoltuk az egyik sarokba a következő 2 hétre.
Ha csütörtök, akkor filmes este! A héten dupláztunk is, kedden a Gone Girl, csütörtökön a Csillagpor került vetítésre. Sokan nem látták még a Csillagport, de mindenki nagyon élvezte, lehetett hallani a nevetést a hátsó sorokból. 
A hétvége készüléssel telt, mert a jövő héten irány Lengyelország, illetve pontosabban Varsó! Kis létszámú taktikai csapattal megyünk, 8 diák, 2 tanár, 5 nap, 4 éjszaka. Az időjárás nem lesz túlzottan kedvező az előrejelzés szerint, de azért reménykedem benne, hogy nem fog szakadni az eső végig. Van még pár nap addig szerencsére, lehet tervezni és pakolni. Bementünk Jönköpingbe is szombaton, de nem nagyon láttunk semmit, minden tele volt Halloween-es cuccokkal. Jelmezes buli lesz, valamit arra is ki kell még találni...

2016. október 12., szerda

Szerdai EVS szelfi

Egy tegnapi beszélgetés közben ráébresztett egy szívemnek kedves személy arra a tényre, hogy valószínűleg nem csak az a 7-8 ember olvassa ezt a blogot akikkel rendesen is tartom a kapcsolatot, hanem eltévedt internet vándorok is véletlenül idekeveredhetnek. Aki nem ismernek, nem tudnak rólam semmit, ahogyan én se tudok róluk semmit. Viszont nem én olvasom az ő bejegyzéseiket, hanem fordítva és ezért lehetséges, hogy nem ártana egy klasszikus "ki vagyok én" bejegyzés. Vagyis ez természetesen a kezdetek kezdetén lett volna okos dolog, de mivel akkor nem tettem, most igyekszem bepótolni. Nem hiszem, hogy bármikor is végeztem volna már ilyen önleíró tevékenységet, kicsit fura így belegondolva is. Főleg mivel önnön magam csak belülről látom, még a hangom sem hallom igazinak, úgy ahogy más fülében hallatszik.

Az alapvető dolgokkal kezdem talán, majdnem 23 éves egyetemista lány vagyok, aki éppen ... Ez pont olyan mint az albérlet kereső szövegek első mondata, valami más kellene. Szóval adott egy lány, aki kétszakos tanárin van/volt (angol-német, jelenleg passzív féléven) és besokallt, vagy csak alacsony az ingerküszöbe. Mivel mindenki arról regél, mennyire jó ha sokat utazol és külföldön tanulsz, nekem is megvannak az álmok, tervek, célok, miért is ne akarjak világot látni? Nem sok mindenkinek jön össze talán, éltem Dániában és Németországban,illetve nyaralni is mentünk a családdal sokfelé, viszont az egyetem alatt annyi a szabadidő, hogy megszámolni se tudnám. De aki esetleg az egyetemi szabadidővel nincs tisztában, zárójelben megjegyzem, a nullával határos. Nyilván arra szakít időt az ember amire akar, de ha jól is szeretne teljesíteni, majdnem mindenhova bejárni és eleget is aludna a szóban forgó illető, akkor nem sok idő marad fölösben. Adott tehát ez a helyzet, gondoltam hozzuk ki belőle a maximumot és gyerünk fél évre külföldre. Vagy egy évre, ha olyan lehetőség adódik.

Először egy indonéz év lehetősége volt tervben, de aztán az információ hiányára hivatkozva mégse pályáztam. Bármennyire jó lett volna, azért csak a világ másik vége és ezzel így a félsz is bennem volt kissé. Végig gondoltam és úgy döntöttem inkább az Erasmus félév felé húz az agyam, próbáljuk ki azt. Mégiscsak a kontinensen, Európában maradnék és persze nem utolsó sorban a tanulmányaimat sem kellene szüneteltetni, mivel egy külföldi egyetemre "nyernék" helyet az adott félévre fél évre.
Ki is néztem szépen milyen helyek vannak, mert ugye szakonként változik a lista, Izland és Norvégia persze rögtön meg is tetszett. Megnéztem a tanszéki honlapokat, hova is lehet pontosan pályázni, megírtam a tervezetet és be is adtam az összes szükséges papírt. Aztán csak vártam és vártam, eltelt 1 hét, majd még egy és még mindig nem kaptam választ sikeres-e a programom. Persze mikor rákérdeztem, mindenki mosta kezeit, ők kiküldték az emailt, amiben az állt, hogy a tanszék/Erasmus bizottság nem találta megfelelőnek a tanulmányi hátterem, ezért nem tudják támogatni a pályázatom.
Amit viszont több okból sem értek, mert abban a hitben voltam az egyetemeknek érdeke, hogy minél több diákjuk menjen külföldre tanulni, illetve az anyagi keretet ha nem használják fel, akkor vissza kell utalni. Mondhatnánk, hogy valaki vezetőség közeli személynek, fontos egyénnek tartották fent azt az egy izlandi helyet, de körülbelül még két pályázat érkezhetett az enyém mellett a szűkös határidők miatt. Szóval az Erasmus kilőve, lányos pityergés aztán fel a fejjel, jövőre újra pályázok.

Persze soha semmi nem a tervek szerint alakul, mert május közepén szembejött velem egy svédországi pályázat lehetősége, Elolvastam a rövid leírást, Evs vagy mi a csuda egy svéd népfőiskolában, 1 év és rengeteg lehetőség. Nyilván miután megfogott a dolog, utánaolvastam azért rendesen is és eldöntöttem, hogy én ezt akarom, bepályázok. Megírtam a motivációs levelet, tényleg igyekeztem nem klisé dolgokat írni, egyéni lenni és kitűnni a tömegből. A kreatív önéletrajz már keményebb dió volt, mivel a google nem nagyon adott semmi támpontot és a leírás is amit kaptam néhol homályosan írt csak róla. Nagyon akartam, az utolsó kis helyet is telepainteztem és végül megszületett a belsőm halvány lenyomata papírformában. Miután elküldtem eléggé izgultam, mit gondolnak majd a pályázatomról, mert sok olyan dolog volt benne ami vagy kizáró vagy nagyon előnyös. Aztán persze jött a válasz, hogy engem választottak!

Így kezdtem tehát a kalandot, azóta itt vagyok, erre az évre svédnek álcázom magam egy kicsit. Igyekszem minél többet barátkozni és a nyelvet megtanulni. Két hónap telt el, rengeteg dolog történt már így is, alig várom mi jön még!

2016. szeptember 30., péntek

Västeråsi villámlátogatás

Västerås egyik gimnáziumában "International week"-et szerveztek, ami lényegében a különböző kultúrák megismerésére helyezte a hangsúlyt. A brilliáns szervezők még egy csavart is tettek a dologba, igazi külföldieket is hívtak, hogy még izgalmasabb legyen a buli. Ezek az igazi külföldiek voltunk mi, az önkéntesek. A fogadó szervezetem, a svéd PeaceWorks nem csak EVS-sel foglalkozik, hanem nemzetközibb önkénteseket is foglalkoztat, ezért Európán kívüli fiatalok is jöttek. Honduras, Costa Rica, Nepál, Oroszország, Németország, Csehország, Románia és kis hazánk delegáltjai tették tiszteletüket a hét zárásán. Kisebb csapatokban kellett a diákokkal beszélgetnünk, rengeteg kérdésük volt és nagyon érdeklődtek minden iránt. A leginkább persze azt kérdezgették, hogy érezzük magunkat az országukban, mi az ami fura volt amikor idekerültünk, mi az ami nagyon tetszik. Nagyon jó hangulatban telt a délután, majd miután minden kérdést megválaszoltunk, városnéző sétára indultunk. Habár Västerås az ötödik legnagyobb város Svédországban, még így sem túl nagy. A "belváros" körülbelül akkora mint Vásárhelyen és csak azért nagyobb Jönköpingnél mert van egy "felhőkarcoló", ami lényegében olyan mint a szegedi. De azért nagyon büszkék rá és verik a mellkasukat amikor szóba kerül. Innen indult viszont a H&M, illetve más svéd boltláncok is.
Este pizzát ettünk, különböző kvízeket játszottunk, rengeteget nevettünk. A svédes kvízt magasan én nyertem, büszke is voltam magamra!
Az éjszakát az egyik lánynál, Ronjánál töltöttük, és habár nagyon elfáradtunk még vagy 2 órát beszélgettünk miután "hazakeveredtünk".
Pénteken ugyanez volt majdnem a program, kis csapatokban beszélgettünk. Illetve német órára is bementem Kayjal, kicsit németül is beszéltem végre valakivel aki nem anyanyelvi beszélő. Ahhoz képest mondjuk, hogy a svéd német oktatás 4 szintjéből a harmadikon voltak, eléggé akadozott a beszéd és a kiejtés nagyon fura volt. Viszont tényleg próbáltak németül beszélni, igyekeztek kérdezni is és lelkesnek tűntek.
Ebéd után sajnos csak egy rövid sétára volt már idő, utána 3 óra körül indult is mindenki haza. Illetve voltak akik maradtak Stockholmban a hétvégén, például Kay is, de én most inkább pihenős hétvégét szerettem volna. A hazaút közel sem nevezhető álomútnak sajnos. Mivel tegnap és ma is Justin Bieber koncert volt a fővárosban, az összes tipikus szőke, modell tinilány most indult haza. Rengeteg papírszatyor, bőrönd, stb és persze hatalmas lárma. Amekkora szerencsém van, pont a legbeszédesebb ült mögém és végig dumálta az utat, illetve közben nem bírt rendesen ülni, felrakta a lábát az előtte lévő ülés résébe passzírozva. Ami így végül azt eredményezte, hogy az utazás 4 órájában a derekamban/fenekemben éreztem a lábát. Bár meg kell hagyni, olyan 1 óra bökdösés után remekül bezsibbadtam, szóval aztán nem nagyon éreztem. Végül este 11-re értem haza, fáradtan, zsibbadtan és kicsit összefagyva.

2016. szeptember 28., szerda

Hétvégi-hételeji hullámzás

A hétvége szokásosan pihenéssel telt, bár amióta megvan a bicajunk azóta mindig elmegyek bicajozni is a faluban. Általában egy nagyobb kört megyek a tó körül. Van szuper bicajút és sok helyen az erdőben megy az út. Kezd egyre hidegebb lenni, szeles az idő, de legalább kicsit napos.
Amíg még ilyen szép az idő és napsütéses, igyekszünk mindig kiülni, kicsit melegedni. Volt hogy kint is ebédeltünk, aztán szépen mindenki kijött, mert rájöttek, nem hülyeség amit csinálunk :)

Megterveztük a második PBG-t is Kayjal, elég pozitívan állok a dolgok elé, remélem jó lesz és sokan jönnek majd :) Külön szövegeket írtunk, képeket kerestünk, közben a röhögéstől fetrengtünk.

Bicajozás közben megtaláltam a cicám is, nagyon puha, nagyon édi. Viszont tuti van gazdája, itt nem módi a kóbor állat az utcán, mindnek van otthona, senki nem rakja ki az állatát.

Szomorúan tudtuk meg, hogy Angelina és Brad kapcsolatának vége. Annyira megérintett minket a dolog, hogy ennek "örömére" a filmes estén a Mr. és Mrs. Smith-t néztük. Kedden este volt most, mert csütörtökön már Västeråsban leszünk a nemzetközi héten.
Szerdán beszámoltunk az afrikai országunkból, az enyém ugye Szváziföld volt. A prezis előadással taroltam, sokan mondták, hogy az enyém volt a legjobb, pedig az enyém volt a legrövidebb a többiekéhez képest :) Bár lehet ezért!

Ma este pakolunk, holnap fél 5-kor van kelés, utána irány Västerås!

2016. szeptember 22., csütörtök

Bokmässan i Göteborg

Csütörtökön korán reggeliztünk, hogy aztán hajnali 8-kor már mindenki a buszon ülhessen, amivel Göteborg (svéd kiejtéssel: Jöteborj) felé vettük az irányt. Ugyanis "könyvhét" van arra és a suli szervezett egy kirándulást. Teljesen abban a hitben voltam, hogy ez majd egy ilyen kisebb valami lesz, és kb csak mi megyünk a suliból meg esetleg néhány érdeklődő aki véletlen betévedt. Aztán már a buszon ülve valaki megemlítette, hogy ez kb a legnagyobb ilyen típusú rendezvény Svédországban. Amikor odaértünk rájöttem, ennél nagyobbat nem is tévedhettem volna :D





Maga a bokmässan egy hatalmas arénaszerű épületben volt, ami úgy a TIK területének a háromszorosa. Hatalmas tömeg, bárhova néztünk könyvek, padlótól plafonig. Előadások, viták, bemutatók, dedikálások (!). Csak az, hogy körbeporoszkáltunk és rápillantottunk minden standra az volt 2 óra. Aztán persze rendesen is megnéztünk néhány helyet, volt külön manga stand és egy a fantasy könyveknek is. Na ott eléggé leragadtunk :)

A könyvek 85%-a természetesen svédül volt, viszont az "új-svédek"-re való tekintettel sok könyv volt arab nyelveken is, német könyvek is voltak. Két helyen találtunk csak angol könyveket is, ott bele-bele is olvastam egy-két könyvbe.
Miután megettük a kis szendvicsünket, rájöttünk, hogy emelet is van. Ami azt jelenti, hogy 2 óra további poroszkálás és könyvgusztálás. Az emelet nem volt akkora, mint a lenti rész és főleg különböző szervezetek kipakolásai voltak. Találkoztunk a finn EVS-es lánnyal is, kaptunk tőle kitűzőt meg egy csomó papírt, elmondta mit is csinál pontosan a szervezetük.
Délután 4-kor fáradtan de élményekkel tele indultunk haza. Mivel csütörtök van, filmeztünk is este, a Családi üzelmekre esett a választás, erre szavaztak a legtöbben :)


2016. szeptember 21., szerda

Keddi kekeckedés - Szerdai szorongás

Ha kedd, akkor PBG! Azaz kezdő német, amit Kayjal karöltve tartunk. Ma volt az első óra, nem jöttek olyan sokan mint reméltem, de így is voltunk elegen. Persze vegyes a szint, volt aki végig okoskodott a 60 perc alatt és nem hagyta a többieket szóhoz jutni se, de azért mindenki azt mondta, hogy nagyon élvezte és tetszett az óra.
Svéd korpán a főnevek egyes és többesszámával megy a küzdés még mindig, de most már kezdem azt érezni, hogy látom a szabályt. Nem egyszerű a svéd és Kay sokkal előrébb van, bármennyire tiltakozik is. Azért küzdök, jó lenne használható szintre felfejlődni.
Este random filmezés volt, mert a hétvégén a Szemfényvesztők első részét néztük meg, aztán megemlítettem, hogy van ám második rész is. Na ott mindenki teljesen bepörgött és végül abban maradtunk, hogy kedd este megnézzük. Hát annyian jöttek, hogy nagyon hely se maradt már a kávézóban :)

A héten rendhagyó módon diákest volt szerda fél 7-től bepakolva, ahol nekünk is segítenünk kellett. Igazából azt hittük, hogy lesz sok vicces feladat és móka, de végül ilyen Activity-szerűséget játszottunk csak, abból is a kicsit bénább fajtát. Illetve minden svédül ment, így nem nagyon tudtunk találgatni. Volt egy vicces teszt is, abban nagyon jók voltunk viszont, csak a svéd külügyminiszter nevét nem sikerült eltalálni. A nagy játék után senki nem bírt magával, kitaláltuk hogy nem alszunk és inkább kártyázunk egész este. Áthívtuk Ardiant, Williamet és Emeliet is, Cards Against Humanityztünk megint. Teljesen röhögőgörcs volt a vége persze. Utána mégis elfáradt mindenki és csak bezuhantunk az ágyba.
Szerdánként Pär óráján vagyunk, most az Afrika prezentáción dolgozik mindenki, jövő héten már adjuk is elő! Nagyjából kész az enyém, szerintem elég jó lett, Pär is bólogatott amikor megmutattam neki. Kicsit mérges volt ma, mert tegnap foglalta le a jegyeket és persze behalt a rendszer. Úgyhogy a tervezett fél óra helyett 3 órát szenvedett, de végül sikerült lefoglalni mindent. Hogy milyen jegyeket? Repjegyet Varsóba! Ugyanis október végén 4 napra a lengyel fővárosba megyünk!