2016. május 20., péntek

Hogy jutottam el idáig? - Lvl 22 - Sweden

Az alapvető dolgokkal kezdem talán, majdnem 23 éves egyetemista lány vagyok, aki éppen ... Ez pont olyan mint az albérlet kereső szövegek első mondata, valami más kellene. Szóval adott egy lány, aki kétszakos tanárin van/volt (angol-német, jelenleg passzív féléven) és besokallt, vagy csak alacsony az ingerküszöbe. Mivel mindenki arról regél, mennyire jó ha sokat utazol és külföldön tanulsz, nekem is megvannak az álmok, tervek, célok, miért is ne akarjak világot látni? Nem sok mindenkinek jön össze talán, éltem Dániában és Németországban,illetve nyaralni is mentünk a családdal sokfelé, viszont az egyetem alatt annyi a szabadidő, hogy megszámolni se tudnám. De aki esetleg az egyetemi szabadidővel nincs tisztában, zárójelben megjegyzem, a nullával határos. Nyilván arra szakít időt az ember amire akar, de ha jól is szeretne teljesíteni, majdnem mindenhova bejárni és eleget is aludna a szóban forgó illető, akkor nem sok idő marad fölösben. Adott tehát ez a helyzet, gondoltam hozzuk ki belőle a maximumot és gyerünk fél évre külföldre. Vagy egy évre, ha olyan lehetőség adódik.

Először egy indonéz év lehetősége volt tervben, de aztán az információ hiányára hivatkozva mégse pályáztam. Bármennyire jó lett volna, azért csak a világ másik vége és ezzel így a félsz is bennem volt kissé. Végig gondoltam és úgy döntöttem inkább az Erasmus félév felé húz az agyam, próbáljuk ki azt. Mégiscsak a kontinensen, Európában maradnék és persze nem utolsó sorban a tanulmányaimat sem kellene szüneteltetni, mivel egy külföldi egyetemre "nyernék" helyet az adott félévre fél évre.
Ki is néztem szépen milyen helyek vannak, mert ugye szakonként változik a lista, Izland és Norvégia persze rögtön meg is tetszett. Megnéztem a tanszéki honlapokat, hova is lehet pontosan pályázni, megírtam a tervezetet és be is adtam az összes szükséges papírt. Aztán csak vártam és vártam, eltelt 1 hét, majd még egy és még mindig nem kaptam választ sikeres-e a programom. Persze mikor rákérdeztem, mindenki mosta kezeit, ők kiküldték az emailt, amiben az állt, hogy a tanszék/Erasmus bizottság nem találta megfelelőnek a tanulmányi hátterem, ezért nem tudják támogatni a pályázatom.
Amit viszont több okból sem értek, mert abban a hitben voltam az egyetemeknek érdeke, hogy minél több diákjuk menjen külföldre tanulni, illetve az anyagi keretet ha nem használják fel, akkor vissza kell utalni. Mondhatnánk, hogy valaki vezetőség közeli személynek, fontos egyénnek tartották fent azt az egy izlandi helyet, de körülbelül még két pályázat érkezhetett az enyém mellett a szűkös határidők miatt. Szóval az Erasmus kilőve, lányos pityergés aztán fel a fejjel, jövőre újra pályázok.

Persze soha semmi nem a tervek szerint alakul, mert május közepén szembejött velem egy svédországi pályázat lehetősége, Elolvastam a rövid leírást, Evs vagy mi a csuda egy svéd népfőiskolában, 1 év és rengeteg lehetőség. Nyilván miután megfogott a dolog, utánaolvastam azért rendesen is és eldöntöttem, hogy én ezt akarom, bepályázok. Megírtam a motivációs levelet, tényleg igyekeztem nem klisé dolgokat írni, egyéni lenni és kitűnni a tömegből. A kreatív önéletrajz már keményebb dió volt, mivel a google nem nagyon adott semmi támpontot és a leírás is amit kaptam néhol homályosan írt csak róla. Nagyon akartam, az utolsó kis helyet is telepainteztem és végül megszületett a belsőm halvány lenyomata papírformában. Miután elküldtem eléggé izgultam, mit gondolnak majd a pályázatomról, mert sok olyan dolog volt benne ami vagy kizáró vagy nagyon előnyös. Aztán persze jött a válasz, hogy engem választottak!