2016. augusztus 19., péntek

Vilddjur

Este nem bírtam elaludni, reggel meg visszaaludni még egy kicsit. Merthogy ma van az indulás!! Megjött a levél a Roxfortból, kalandra fel ha tudsz gyere el :) A család felvisz a reptérre, nem kell a rengeteg cuccal szerencsétlenkednem. Három táska, ennyit viszek 1 évre. Illetve 4, de az övtáska a reptéren nem táska :D


Az autópályát természetesen megint javítják, kicsit be is dugult, mikor mentünk. Viszont láttunk egy S-modellt, azaz egy Teslát útközben, jól le is fényképeztem.

A reptéri parkolóárak az egekben vannak, ezért csak bekanyarodtunk, kipattantam az autóból, kaptam két puszit és irány a check-in.

Ahol persze hatalmas sor fogadott. A wizzair 3 másik gépe is az enyémmel majdnem egy időben indult, ezért megoldották okosba, 2 pultnál ment a check-in mind a 4 gépre. Kb az utcán állt a sor. Szerencsére azért kapcsoltak és nyitottak még két pultot, de így is legalább 1 órán át kígyóztunk a hatalmas bőröndökkel és csomagokkal a reptéren, mire sikerült odaérni és feladni a csomagokat. Most lett vége a Szigetnek is, jött a sok svéd velem hazafelé. 14.20kor indult a gépem, 13:42 volt mire átvergődtem az összes ellenőrzésen, elrohantam mosdóba és a 13:50es kapuzárás előtt még gyorsan beslisszoltam,
Sima repülés volt, végre az ablaknál ültem! Kellemes szomszédokat kaptam, végig beszélgettük majdnem az egész utat.

Leszállás után olyan 10 perc volt mire kivergődtünk a csomagokhoz, vártunk 3 percet és már meg is volt a bőrönd. Azt hittem sokkal lassabban fog menni, meg majd elkeveredik a csomag, de a svéd precizitás nagyon ott volt megint. Itt már kicsit sajnáltam, hogy mégse a korábbi vonatra foglaltunk jegyet. Mert még a buszozással meg mindennel együtt, maradt 2 órám a vonatom indulásáig. Letáboroztam a Nils Ericssen Terminálon (göteborgi buszállomás, mellette rögves a vonatállomás) és vártam.
Ott kezdtem el sajnálni a későbbi jegyemet, amikor odajöttek kéregetni a kisebbségi bevándorlók. És amikor közöltem velük, hogy ne haragudjanak, de nincs nálam pénz (csak néhány magyar forint) akkor elkezdtek kérdezgetni hogy honnan jöttem, meg miért nem veszek neki kaját-piát, bolond vagyok, stb. Persze mikor a rend őrei felbukkantak, akkor azért gyorsan el is tűntek a csíkos szatyraikkal.
Aztán felmásztam a szuper svéd vonatok egyikére. A kaller hihetetlen rendes volt, elmagyarázta hol kell átszállnom, még  azt is megmondta melyik vágányra jön a vonat amivel tovább kell mennem. Mindenki mosolygott, kedves volt. A mullsjöi állomáson pedig Pär várt rám, aki ezalatt az elkövetkezendő év alatt a mentorom lesz. 5 unokája van, tényleg olyan kicsit mint egy nagypapi, bár mondta, hogy nem érzi magát olyan öregnek. Átfurikázott a suliba, amit ezentúl a svéd Roxfort címmel illetek, elmondott gyorsan minden fontosabb dolgot, aztán elköszönt.
A társam csak hétfőn érkezik, a német Kay, addig van időm kipakolni, Dóra a felfedezőt játszani és akklimatizálódni. Utána indul is az év, jönnek a diákok is. Pär azt mondta miénk lesz az "international house", remélte nem bánom, hogy ide pakoltak. Majdnem mondtam neki, hogy viccel?
Szuper lesz ez az év!



Ez lesz itt a szobám, a G ház 8as.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése